Koszovó/Koszova 3
A tragédia és előzményei
Hogy kik éltek Koszovó területén a 14. század második felében, nehéz kérdés. Annyi kijelenthető, hogy a Nemanják hódítása kapcsán jelentős szerb betelepedés történt, a korábban itt élő szerb közösségek mellé. Az 1219-ben autokefállá váló szerb ortodox egyház hatása is megerősödött, különösen, miután a 14. században Peć/Pejë lett a patriarchátus közpotnja. A korabeli összeírásokból látható, hogy a nem szerbek, azaz elsősorban albánok (kisebb részben a vlahok) is elszlávosodtak, például szinte kivétel nélkül ortodoxok s mint ilyenek, a szerb egyház tagjai voltak. Ezt a hódítás utáni korai oszmán dokumentumok is alátámasztják.
Az oszmánok gyors előretörésének sok oka van. Az egyik a régió európai államainak általános meggyengülése. Ennek is több kauzális magyarázata van, egy kevésbe ismertre azonban most kitérnék. Ez pedig az 1300-tól kezdődő, voltaképpen majd 400 éven át tartó általános lehülés (kis jégkorszak). Ez a 14. század elején olyan mértékben megviselte az európai gazdaságot (súlyos terméshozam-csökkenés, ennek következtében fellépő élemezési és egészségügyi gondok, amelyeket csak megspékelt a Balkánon egyébként nem nagyon intenzív nagy pestisjárvány).
Mindezek a tényezők kevésbé érintették a délebbre, jobb éghajlali viszonyok között élő oszmánokat, akinek akkori, még igencsak kicsiny állama alulurbanizált volt, így a járványok sem érintették oly mértékben, mint az európaiakat. (Ehhez ajánlanám - ha még szabad ajánlani efféle marxizmussal kissé meglegyintett, bár óriás történészt: Barbara W. Tuchman: A Distant Mirror: The Calamitous 14th Century. Magyarul is megvan, el lehet ámulni a 14. század történésein, egy francia nemes élettörténetén keresztül egészen a témánkba vágó drinápolyi ütközetig.)
Amikor Stefan Dušan cár 1355-ben meghalt majd' az egész Balkánt magában foglaló birodalmát felosztották. Ez a felosztás Koszovót is érintette: nem véletlenül, miután ez volt akkor a hatalmi központ. Az Adriától Prizrenig az etnikailag bizonytalan (albán, szerb vagy vlah) Balšić-ok (Balish) birtokolták. A szerb Vuk Branković-é volt a Prizren és Peć/Pejë közötti terület, míg Lazar Hrebljanović, aki aztán a legerősebb pozícióba küzdötte magát, kezében tartotta Prishtinát, a bányavidék Novo Brdot és Kelet-Koszovót.
Ez utóbbi vezette a szerb seregeket az egyre jobban előrenyomuló oszmán seregekkel szemben, s szenvedett vereséget a Marica-folyó melletti csatában, 1371-ben.
Ekkorra, a megroggyant szerb autoritás mellett új erős állam emelkedett fel a Balkánon - az oszmánok végleges térnyerése előtt kereken egy évszázadra: a Kotromanić-ok Boszniája. A mai Szandzsák területén lévő - már általam is bemutatott - mileševai kolostorban "Bosznia és a szerbek királyává" koronázott I. Trvtko (1377-1391) vette át az ellenállás irányítását.
A szerb területek (köztük Koszovó) felett azonban Lazar Hrebljanović rendelkezett. Elsősorban ő harcolt továbbra is a törökkel. 1386-ban Hercegovinában, 1387-ben Paraćinnál szenvedett vereséget és az oszmânok elfoglalták Ništ. Ezután 1388-ban a hercegovinai Bileća mellett Lazar legyőzte a törököket, majt Trvtkoval dél-magyarországi portyára indult.
A következő évben aztán a két erős uralkodó együtt jelent meg a csatatéren 1389. június 15-én, Szent Vid napján (a Gergely-naptár szerint június 28-án) Rigómezőn (Fushë Kosovë) I. Murad szultán seregei ellen. (Az oszmán uralkodó egyébként Trvtko legyőzésére indított hadjáratot.)
A vége - Vuk Branković, úgymond a keresztény seregből való kiválásával - oszmán győzelemmel ért véget. A csatatéren maradt Lazar Hrebljanović is. A szultánt pedig a szerb nemzeti hős Miloš Obilić ölte meg. Murád fia, Bajezid, hogy az utódlàst biztosítsa, az ütközet után - miután Lazar özvegye Milica elismerte Szerbia feletti uralmát - visszatért Isztambulba. Ezt a fejlemény magyarázták és magyarázzák a szerbek úgy, hogy valójában ők győztek. Sag' schon!
Mindenesetre nem veszett el akkor Szerbia. Például Koszovó még fél évszàzadig szerb fennhatóság alatt maradt. De hiába "választotta" Lazar kralj a földi helyett a mennyei királyságot és a mártíriumot, az utódok tettek arról, hogy később valóban eltűnjön a szerb állam.
