iszlám és politika

Manyasz Róbert Kázmér blogja

Balkáni anzixok 4

2017. október 24. 12:37 - politics&islam

 

Idlib, Szarajevó, Mogadishu

Erdoğan mondjuk csak az első kettőt emlegette volt, mint a török külpolitika akciórádiuszának két végpontját, Ankara a fekete kontinensen (szabad ezt ma így írni?) is sertepertél. Nem is visszafogottan. Az utóbbi időben írtam erről a blogomon Szomália viszonylatában. (lásd az alant csatolt anyagot). Terjesszük ki ezt most az egész kontinensre.

Kezdem azzal, ami a kedvencem. A múlt, a gyökerek, mert bármennyire is követendők az angolszász politológiai iskolák alaptézise, miszerint "max. a 19. században rejlik minden aktuális probléma gyökere", az embereket s államokat évszázados beidegződések, szocializációk mozgatnak. Úgyhogy akkor: az oszmánok Afrika-viszonyától kezdve.

A török politikatörténet és politológia négy nagy etapba korszakolja a török-afrikai kapcsolatokat. (Mert talán ebben - is - az eredeti forrásokhoz kellene nyúlni, eredeti nyelven, nem csak azt, hogy mit írnak a nyugati nagymegmondó think tankek. Meg nagybetűs emberek; tessék követni ezt Irak elmúlt másfél évtizede kapcsán. De ezt már annyiszor sóhajtottam el, hogy én magam fáradok bele.)

Az első korszak (tarihi perşpektif/ilk dönem) az oszmánoké. Akiknek ekkor látóhatára az észak-afrikai iszlám területek felé terjedt ki. Kedvenc szultánunk, Nagy Szulejmán apja, a korán elhalálozott I. Szelim, Yavuz, a Rettenetes 1517-ben hódította meg a mamelukok Egyiptomát, majd a hosszú uralkodás után Szigetváron Zrínyi/Zrinski előtt pár órával elhunyt (mi ennyi előnyt tudtunk volt felmutatni s azt sem mi mutattuk fel) Magnificant idején az oszmán befolyás lassan, de biztosan a mai marokkói határ vidékéig terjedt.

Közvetlen hatalomgyakorlásról Egyiptom (Mısır/1517-1882) és Tripolitánia (Trablusgarp/1551-1912) esetén beszélhetünk, Tunézia (Tunus/1574-1881) és Algéria (Cezayir/1516-1848) már lazább szálakkal (a Porta által legitimizált, sokszor önállósodó helyi vezetők (bejek és dejek) uralma alatt álltak, bár kétségtelenül az oszmán univerzum részei voltak. Isztambulban ide soroltatott még Etiópia egy része is (Habeşistan/1555-1916).

A közvetlen vagy közvetett oszmán közigazgatás alatt álló területeken túl diplomáciai-gazdasági kapcsolatok marokkói dinasztiákkal és a mai Nigéria északi részén található Kanem-Borno-i szultanátussal alakultak ki. III. Murad szultán idején a nagy távolság és a Szahara jelentette geográfiai akadály ellenére mondhatni komoly katonai együttműködés alakult ki a két állam között.

Aztán a hanyatlás századában (19.) felerősödött az afrikai oszmán diplomácia. A Fényes Porta egyfajta diplomáciai lerakatokat hozott létre a mai Szudán, Dél-Szudán, Uganda, Csád és Mali különböző urbanisztikai központjaiban. A tanzimat-reformokat követően az oszmán külügyminisztériumban külön részleg foglalkozott Tripolitánia ès Afrika ügyeivel. 1861 után pedig a brit fennhatóságú Dél-Afrikában hoztak létre diplomáciai kêpviseletet. 1912-ben az etiópiai Harar-ban oszmán főkonzulátus nyílt. Ennek nyomán már a Török Köztársaság nyitotta meg az első szubszaharai (Sahraltı Afrika’daki - SAA) nagykövetségét a négus fővárosában, Addis Abebában.

Utána hosszú csendes időszak következett (ikinci dönem) a köztársaság első félévszázadában, amelyre a török diplomáciatörténet az építkezés koraként tekint. Az erőösszpontosítás a NATO-hálózatban a Szovjetunióra irányult, s ha a belpoitikai káosz engedte, kezdődött az EU felé kacsingatás. Afrikában új képviseletek nyíltak, de az erő gazdasági offenzíva az előbbi okok folytán váratott magára.

Az Afrika politikası úgynevezett harmadik kora (üçüncü dönem) 1998-ban kezdődött. Ekkor jelent meg az új kereskedelmi-gazdasági Afrika-startégia a hangzatos "Afrika Ülkeleriyle Ekonomik İlişkilerin Geliştirilmesi Stratejisi" (Gazdasági kapcsolatok fejlesztésének stratégiája az afrikai országokkal) címmel. A gazdasági nyomulásnak megfelelően 2005-öt a kormány Afrika-évnek nyilvánította, s ennek megfelelően erősítette a kontinensen lévő képviseletek személyi állományát. 2008-ban volt az első Törökország Afrika Együttműködési Csúcstalálkozó (Türkiye-Afrika İşbirliği Zirvesi) 49 afrikai ország részvételével s Abdullah Göl köztársasági elnök vezényletével.

2010-ben fogadták el az Afrika-stratégia Dokumentumot (Afrika Strateji Belgesi), amelynek alapján 2012-ben elkezdődhetett a török afrika-politika negyedik etapja (dördüncü dönem).

Ennek általános célkitűzései az alábbiak valának:


- Afrika békéjének és stabilitásának támogatása
- az afrikai országok gazdasági, gazdasági és társadalmi fejlődésének elősegítése
- segítségnyújtás, humanitárius segélyek, aktív részvétel a gazdasági szerkezetátalakítás
- az afrikai erőforrások fejlesztéséhez való hozzájárulás az afrikaiak érdekeinek figyelembe vételével
- a kapcsolatok fejlesztése az egyenlő partnerség és kölcsönös előnyök alapján.

Ez így erősen lózungos, de a gyakorlatban több is történt. A 2. Törökország-Afrika partnerségi csúcstalálkozót (II. Türkiye-Afrika Ortaklık Zirvesi) 2014-ben Egyenlítői Guinea fővárosában, Malabóban tartották. A helyválasztás rámutatott: Ankara Fekete-Afrikában is nyomul. A török gazdasági befektetések többek között a bányaiparban, az infrastruktúra-fejlesztésben és kulturális területen voltak szignifikánsak. A csúcstalálkozón 2015-2019-re ötéves tervet fogadtak el; ennek alapján a következő meeting 2019- en várható.

Az elmúlt tíz évben egyébként az afrikai török nagykövetségek száma 12-ről 39-re emelkedett. Ilyen helyeken jött létre új képviselet: 2009:Tanzánia, Elefántcsontpart, 2010: Kamerun, Ghana, Mali, Uganda, Angola, Madagaszkár, 2011: Zambia, Mozambik, Mauritánia, Zimbabwe, Dél-Szudán, Szomália, Gambia, 2012: Niger, Namíbia, Burkina Faso, Gabon, 2013: Csád, Guinea, Eritrea, Dzsibuti. 2014: Demokratikus Kongó, Ruanda, Botswana, Benin, 2015: Sierra Leone, Egyenlítői Guinea.

Gondoljunk bele, mekkora hivatali apparátus és az a mögött álló széles oktatási-képzési rendszer kell egy ilyen volumenű intézmény- és humánerő-bővítéshez.

És milyen széles körű és strukturált célkitűzések.

Mindeközben az afrikai országok Ankarai képviseletei is szépen szaporodtak; a 2008-10-ről 33-ra. (Algéria, Angola, Benin, Burkina Faso, Burundi, Csád, Kongó, Demokratikus Kongó, Elefántcsontpart, Dzsibuti, Egyiptom, Etiópia, Gabon, Gambia, Ghana, Guinea, Kenya, Líbia, Mali, Mauritánia, Marokkó, Niger, Nigéria, Ruanda, Szenegál, Szomália, Szudán, Dél-Szudán, Tanzánia, Tunézia, Uganda, Zambia, Dél-Afrika)

Sorolhatnám még a török elnöki, miniszterelnöki vagy külügyminiszteri látogatásokat a célkontinensre, de unalmas lenne (ha ez eddig nem volt az...).

Inkább csak egy statisztika: Törökország Afrikával folytatott kereskedelmének volumene a 2003-as 5,47 milliárd dollárról 2014- 23,4 milliárd USD-re növekedett. A növekedés azóta is töretlen. Ankara szerint azonban ez sem elég. Szinte minden, a témában történő hivatalos megnyilatkozásban elhangzik az ősi SPD-jelszó:

Vorwärts!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://islampolitics.blog.hu/api/trackback/id/tr2513060660

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása