Legalább egyszer egy helyit.papíralapon. Addig, amig van/lesz.

The Borneo Post (BP). Jól hangzik. És a belbecs is olyan. Ismét bebizonyosodik, hogy vannak a világnak olyan részei, ahol nemcsak belterjes hír jelenik meg. Ránéznek a világra is.

Tudjuk - és egyre jobban beletörődünk (már aki) -, hogy otthon csak az jelenik meg, ami a Kárpátok pántlikás bércein belül történik; s az is egyre inkább átitatva az alternatív valósággal. Hogy ismét csak eufemizáljam a sokszor egyszerűen szemen szedett hazugságot. Ezen a földrajzi körön túl meg csak az, ami azzal kapcsolatos - idézem az idézendőt -, hogy "valahol a világon belerúgnak egy magyarba, akkor Budapesten felgyullad egy piros lámpa."

Hát igen. Ennyit a globális horizontokról. Meg amúgy az ilyen piros lámpák - amíg létezett - az OPNI-ban villogtak.

De vissza ide. A BP külön tizenhat oldalas külpolitikai melléklettel bír - naponta. S benne nemcsak a regionális hírek.

A mai szám címlapján hathasábos hír az ouagadadougoui tizennyolc áldozatos merénylet. S ennek kapcsán a Burkina Faso-i dzsihádista terrorizmus elemzését és ennek kapcsán nyugat-afrikai kitekintést kap a borneói (!) olvasó.

Ezen túl másfél oldal foglalkozik a Charlotteville-i esettel - mondanom sem kell - minden szempontból.

Egy oldal részletezi az észak-koreai válságot, Phenjang, Washington szempontjából, s a térségre gyakorolt kilátásokról.

Történelmi háttérrel számol be Pakisztán hetven éves születésnapjáról. Most tényleg: hány magyar médium írt erről az egész dél-ázsiai térség közelmúltja és jövője szempontjából (India, Kína, Afganisztán) kulcsfontosságú országról. Vagy arról a tragédiáról, ami a megalapításával járt - 13 milliós menekültáradat, tömeges halálesetek. (Még Thaiföldön is, éppen Hat Yaiban voltam, az esemény időpontjának közeledtével az egyik este leadták Richard Attenborough Ghandiját...)

(Közbevetés: Míg ezt írom, a tetőteraszon lévő vendéglátóipari egységben éppen a Gyöngyhajú lány Scorpions-változata megy. Egy mai magyar hazafinak, ugye, most legalább kicsinyt - de inkább nagyon - fel kellene horgadnia, hogy hát ez eredetileg magyar meg mittudomén. És Sylvie Vartan is Máté Péter volt. És megint nem értékelik, semmibe veszik a szittya vért. És különben is: a Szíriusz.

Én meg nézem a sötét tengert - és kitűnően érzem magam.)

Ismét vissza a BP-hoz. Majd' fél oldal ír a kenyai választások visszásságairól. (Uhuru Kenyatta elnök csalásgyanús győzelme, az ellenzéki vezér, Raila Odinga tiltakozása etc.)

Aztán: indiai orvosi műhibák nyomán támadt elégedetlenség, banghladesi, nepáli árvizek, zambiai belpolitika. És, ha azt gondolnánk, hogy oké, ezek többsége ázsiai hír, van angol belpolitika, az argentin Kirshner asszony újból felívelő csillagzatja, német neonácik, olaszországi riport a Líbia felől érkező menekültekről. Jemen, Kuvait, Izrael. Ès egy olyan kiselemzés az iráni legfelső vezető potenciális jelöltjeiről, amilyet nálunk kvalifikált kutatóintézeti tanulmányok sem.

A cikkek többsége - kétségtelen - átvétel. De át van véve, interpretálva van és tálalva a közönségnek.

Ezt olvashatja - egy(!) napilapban az iban, a dayak meg a kadazan-dusun. A borneóiak.

És mi?