Kedah epitheton ornansa ez. Az észak-maláj tartományé, amely kábé akkora, mint Libanon, de a jelentősége, a múltja jóval többet mutat, mint kicsiny területe.

Ez a vidék ugyanis - túl azon, hogy mind a kínai, mind az indiai kultúrkör érdekszférájába esik - a félszigettől északra húzódó két államalakulatnak, Sziámnak (Thaiföld) és Burmának (Mianmar) is időről-időre felkeltette az étvágyát.

Ennrk elsődleges oka, hogy a Bengáli-öböl irányába mindig is kitűnő kikötővel bírt a Kedah-folyó torkolatában, ugyanakkor északkelet felé innen indultak a régi kereskedelmi utakba félsziget másik oldalára, a Délkínai-tengernél található kikötőkbe, Songkhlába és Pataniba.

Addig nem mennék vissza, hogy mit csinált itt az ősember (nem fázott, ez biztos és kajája is volt, igaz ő is gyakran megkajulhatott), az első államalakulatnál kezdeném.

Ez pedig a Srivijaya birodalom volt, amely jávai központtal tereti pulzációval a 7. századtól egészen a 14. -ig fennállt; tulajdonképpen Melaka felemelkedéséig. (Tavaly írtam ott róla.) A Srivijaya-évszázadokban több konfliktus volt a Penangban emlegetett Chola-dinasztia államával, amely a Bengáli-öböl irányából ellenőrizte a dél-ázsiai kereskedelmet. I. Rajendra Chola király idején (1014-1044) a Chola állam nagyszabású hadjáratot vezetett ide s ettől kezdve megerősödött az indiai (tamil) befolyás.

Ezután egy rövidebb sziámi befolyást követően, a maláj Melaka szultanátus idején Kedah fontos tranzitkereskedelmi szerepet játszott északon. Felfigyeltek a jó kikötői adottságokkal bíró területre a portgálok is, a 15. századtól több kísérletet tettek a vidék elfoglalására. A sziámi befolyás azonban csak az angolok érkezésével szűnt meg: a 19. századtól egyre inkább az európaiak befolyása érvényesült.

Aztán jött a japán megszállás és a függetlenség.

Most meg én. Megérkeztem a Kedahhoz tartozó Langkawi-szigetre. (július 31.)