Dimitrov ets.-sal (vagy: -sel?) folytatnám.

Nékem relevatív élmény volt '86 júniusában, miközben hullott reánk az, amitől előbb-utóbb mindannyian meghalunk, szóval a bolgár tengerparton, Primorszkóban láttam a tengerparti Dimitrov-szobrot. Monumentális (mi más) alkotás volt; Georgi a tengerrel és az uralkodó széliránnyal szemben, azaz keletnek vetette bronz(?)testét, kezében óriás szemekből szőtt vas(?)lánccal. Az nem volt világos, hogy ő maga van-e leláncolva, nehogy elérzékenyüljön a látványtól s ruháját letépve az arany homokos partot nyaldosó fehérfodros kék hullámok közé vesse magát, vagy ő az, aki láncra veri a partot s egész Bulgáriát. Vagy esetleg azért van leláncolva, nehogy ellopják a szobrot.

Nem tudom, de már biztos nincs ott.

Olvasok itt egy könyvet, kábé másodszor. Kondicionálom magam a jelenhez. Ami egyre inkább hasonlít a múlthoz. (Ez most sokfelé divat; nekem nem fáj, van olyan nézőpont, ahonnan minden múlt-restauráció komikusnak hat. Tragikomikusnak.)

Szóval a mű Misha Glenny ópusza, amely az alábbi címet viseli: The Balkans, Nationalism, War and the Great Powers 1804-2011.

Javasolnám. A 19. századi orosz-osztrák-török hatalmi játszmát rendkívül élvezetesen adja elő; nemkülönben a 20. századi német, szovjet és brit ambíciókat s korrekt a török hatalmi újjáéledés tekintetében is. És a radikális iszlám itteni megjelenését is jól foglalja össze.

Ez a könyv napjainkban íródik tovább. Figyeljünk.