iszlám és politika

Manyasz Róbert Kázmér blogja

A rehber és Qutb

2017. június 11. 14:33 - politics&islam

 

Még egy kis kiegészítés az iráni forradalmi eszmék előzményeihez.

Pontosabban a 20. századi mainstream szunnita iszlamista irányzata, a Muszlim Testvériség (MT) és a hatvanas években kibontakozó progresszív-politikus síizmus közötti viszonyhoz.

Kevéssé ismert (mi nem az?), hogy a MT főideológusa, a máig megkerülhetetlen Szajjid Qutb egyik alapművét, az „E vallás jövője” (المستقبل لهذا الدين) címűt a szerző halálának (kivégzésének) évében fordította le perzsára (آینده در قلمرو اسلام) egy akkoriban mindössze huszonhét éves iráni vallástudós, Alí Khámeneí. A fiatal álim a fordításhoz írt előszavában nagyrabecsüléséről biztosítja a szerzőt, akit „hitharcos gondolkodónak” (انديشمند  مجاهد ), az iszlám korabeli állapotát a legpontosabban felmérő és világos célokat kitűző elmének nevez.

Qutb ezen műve három évvel Khomeiní alapvetése, az Iszlám kormányzat/kormány/hatalom (الحكومة الإسلامية ) előtt jelent meg, s bizonyára hatott rá. Annak ellenére, hogy Qutb a végső legitim hatalmat – kis distinkciókkal ugyan, de a kortárs szunnita teoretikus nagyágyúhoz, Abúlalá al-Maudúdíhoz hasonlóan – Allahnak tulajdonítja ( الحاكمية لله), míg Khomeiní az isteni végső legitimitáshoz – alárendelt viszonyban – hozzáemeli a vallástudós abszolút (e világi) hatalmát (ولايت  مطلقۀ ڧقيه).

S bár a jelenlegi rehbert nem tarják nagy teoretikusnak (ami azért öreg hiba), Khámeneí már a korai műveiben megfogalmaz a mesterétől kissé eltérő gondolatokat. Ő a vallástudós legitimitása ( ولايت ڧقيه) mellé nyíltan hozzárendeli a népszuverenitást (ولايت مردم ). Khomeiní ennek gyakorlati megvalósítását illetően még homályosabban fogalmazott. Ez utóbbi, azaz a korlátozott népszuverenitás az, amely lehetővé teszi a vallástudós abszolút hatalmának vörös vonalai között a demokratikus játékszabályok érvénysülését Iránban. S az egyéb hatalmi és politikai tényezők mellett ez a gondolat volt az, amely segített a rendszernek túlélni a forradalmat követő nyolcéves iraki-iráni háború utáni új válaszokat kívánó békeévekben. Nem véletlen, hogy a sokáig Khomeniní-utódnak tartott Hoszejn-Alí Montazerí ajatollah hirtelen háttérbe szorításakor, a forradalom vezetőjének utolsó hónapjaiban – (majdnem) teljes fegyverzetben ugrott elő Khámeneí és lett a rehber annak halála után.

 Amikor Khomeiní előzményeiről írnak, mindig Alí Saríatít emlegetik. Pedig vannak mások is. Khámeneí mindig a forradalom vezetőjének tanítványaként sejlik fel, noha az ő esetükben a mozgalom előkészítésében kölcsönös hatásról beszélhetünk. S nem csak kettejükkel kapcsolatban.

Ilyes dolgokat kell olvasgatni, nem a kortárs – egymásból dolgozó – stratégiai elemzőket. Több választ találunk bennük a Közel-Kelet napi történéseire, mintsem gondolnánk. 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://islampolitics.blog.hu/api/trackback/id/tr2412585479

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása