iszlám és politika

Manyasz Róbert Kázmér blogja

A Testvérek meghiúsult akciója

2017. május 27. 09:53 - politics&islam

 

Néhány bejegyzéssel korábban szó volt Modzstebá Navváb Szafavíról, az Iszlám Harcosok ( فدائیان اسلام) alapító-vezetőjéről a múlt század negyvenes-ötvenes éveiben. Amikor 1955-ben megkísérelte meggyilkolni az akkori iráni miniszterelnököt, Hoszejn Alát, letartóztatták és halálra ítélték.

Az ítélet nemzetközi szinten nagy visszhangot keltett. Egyiptomban is, ahol a Muszlim Testvériség vezetése azonnal tanácskozásba kezdett Szafaví szabadon bocsátatásáról/kiszabadításáról. Az akció előkészítésében részt vett Alí al-Tantáví, Kamál Saríf és Szaíd Ramadán al-Banná, az alapító veje és egykori titkára, valamennyien a MT vezetőségének tagjai és a szervezet akciócsoportja (Muszlim Testvériség Harcosai/ فدائيو المسلمين الإخوان).

Szaíd Ramadán al-Banná Bagdadba utazott, ahol az Iszlám Testvériség Szervezetben (جمعية الأخوة الإسلامية) tanácskozást tartottak az MT iraki filiáléjának vezetőségével.

Mindeközben próbálkoztak politikai nyomással is. Abban az időben az iraki és az iráni kormány között meglehetősen jó volt a viszony, a szóban forgó évben mindkét ország belépett a Bagdadi Paktumba. Az MT iraki kormányzati kapcsolatait igyekezett rávenni arra, hogy nyomást gyakoroljanak Teheránra és módosítassák  az ítéletet. A legmagasabb szintig jutottak: Saríf és al-Tantáví, az MT iraki vezetőjével, Muhammad Mahmúd al-Szavváffal  az iraki miniszterelnököt, al-Dzsamálít győzködték. Ez utóbbi azt javasolta a Testvériség vezetőinek, hogy kérjenek írásbeli támogatást a nedzsefi síita mardzsáktól, köztük Abdulkarím al-Dzszáírí sejktől és Szajjid Muhszin al-Hakím ajatollahtól, aki 1970 előtt az első számú síita vallástudós volt Irakban. A miniszterelnök az ő támogatásuktól tette függővé II. Fajszal király beavatkozását az ügybe.

Al-Dzsamálí két megbízottja, Muin al-Adzslí, Muhammad Szálih al-Zajdán és Abdulganí Sandála ekkor Nedzsefbe utazott, ahol al-Dzsazáirítől meg is kaptál a támogatást. Ugyanakkor, az első számú síita vezető, al-Hakím ajatollah, aki egyébként erős hatással volt Reza Pahlavi iráni uralkodóra is, nem adta ki a támogató levelet. Ennek oka elsősorban az lehetett, hogy al-Hakím a pietista síizmus képviselőjeként ellenezte a politikai aktivitást a vallástudósok részéről, és különösen nem kívánt síkra szállni egy olyan szervezet vezetőjének megmentéséért, amely deklaráltan politikai-forradalmi programot hirdetett. Ami még inkább megpecsételte Szafaví sorsát, hogy egykori nedzsefi mestere, Abdulhuszajn al-Amíní sejk sem állt ki a mentőakció támogatása mellett; ugyancsak teológiai alapvetésből.

Ebbe az időben – Khomeiní ajatollah színre lépése előtt vagyunk nyolc évvel – még Nedzsefben is ez volt a mainstream gondolkodás a vallástudósi hierarchia csúcsain.

Amikor 1963-ban – száműzetésben – megjelenik majd az iráni vallási vezető, sok minden megváltozik.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://islampolitics.blog.hu/api/trackback/id/tr2612543451

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása