Az - eddigi (ezt a mostani moszuli-raqqai formációt hagyjuk) - utolsó kalifátus központjában nézem az Egyesült Államok elnökének látogatását Rijádban. (Kicsit November hetedike-érzésem támadt. Vagy itt van május elseje!)

Most nem írnék a testbeszédekről, ahhoz egy csapat pszichiáter kellene, csak egy apróság: a repülőből/limuzinból kiszáll az Elnök, a király kezet fog vele, majd az Első Hölggyel.

Csak ez utóbbi mozdulat. Az iszlám vallásjogi iskolák apró distinkciókat tesznek ugyan, de abban általában egyetértenek, hogy az -egyszerűsítek - nem női családtaggal (mahárim) való kézfogás tilos. Mind a hanafita, mind a málikita, mind a sáfiita, mind a hanbalita iskola egyetért ebben - kivételt csak idős nők esetében engednek meg. Lehetne jönni a nagy interpretátorokkal, Bukhárival, muszlimmal, Bajhaqival, de az okokról s a vallásjogi érvekről most nem írnék, követni akarom a cirkuszt.)

A legutóbbi, azaz a hanbalita madzhabból eredeztethető, Szaúd-Arábiában hivatalos ideológiaként funkcionáló vahhabita irányzat is szigorú a kézfogást illetően: még kesztyűben (vagy bármely ruházaton át) sem engedi.
De MOST nem is ez a lényeg. A képmutatásról van szó. Az iszlám világban oly aktív és befolyásos vahhabita irányzat vezérhajója Szaúd-Arábia, s miközben saját lakosságától szigorúan megköveteli a törvények betartását, s ezt terjeszti világszerte, a zászlóshajó parancsnoki hídján rendszerint nem tartják be ezeket.

Többek között ez az, ami eltávolítja az iszlám világ lakosságának nagy részét a rijádi elittől. Meg persze sok más.
Viszont: az amerikai elnök nagyon klappol az arab vezetőknek. Az ilyen puha járás közben sréhen kezét lengető, kőgazdag, csinos nővel megjelenő nagyhatalmi potentát imponál nekik.

Ők is ilyenek szeretnének lenni.

(E súlyos téma után egy frissítő kép helyből.)