Például ilyen helyen ugyanott kell enni. Ma beugrottam a tavaly már bemutatott burekezőmbe, hol több, mint tíz éve előfordulok. Mindig van új dolog. Mélyül a beautiful friendship. Ma újabb gát szakadt át.

A fiatalabb mester a beszélgetésbe melegedvén elmondta, hogy ők valójában nem is prizreni albánok, hanem a nevezett délnyugat-koszovói város feletti hegyekből származó goranok, Dragashból.

Miután nekiláttam tavaly ott szerzett élményeimről beszélni, dicsértem a dragashi kávét meg elmondtam, hogy a család ősi fészkében, Radešában is jártam, elolvadtak.

Beszéltek magukról; többet megtudtam a goranokról (szláv - szerb/bosnyák/macedón - nyelvű muszlimok Koszovó délnyugati féregnyúlványában), mint az eddig végigszántott könyvekből és a tavalyi úton. Asszem, így kell ezt.

Akkor meg végleg tiszteletbeli gorannáá váltam, amikor elmondtam, hogy voltam Brodban, ami az utolsó falu déli irányban a koszovói-macedón-albán hármashatár közelében és felkapaszkodtam a goranok "szent hegyére" a kétezer-hatszázas Titov vrch-re.

Lám, Josip Broz még ma is összeköti a nációkat!