Paranoiás manapság a török politika. Az Erdoğan-forszírozta strukturális átalakulás mellett valós és vélt, belső és külső ellenségek ellen is hadakoznak. Lássuk egy kicsit – a török források és megnyilatkozók alapján –, melyek az államot fenyegető belső biztonsági kihívások.
Az első körbe természetesen radikális iszlamisták tartoznak, igaz ez elsősorban a környékről importált probléma. A szíriai-iraki helyzet továbbra is növeli a dzsihádista csoportok törökországi tevékenységének kockázatát, de ottani pozícióik felszámolása sem jelentene teljes nyugalmat: amennyiben az Iszlám Állam teljesen visszaszorul Szíriában és Irakban, várhatóan a fegyveresek/vezetők egy része Törökországon keresztül vonulna vissza (vagy maradna ott), ami ugyancsak növeli az ez irányú biztonsági kockázatot.
Az Iszlám Állam (الدولة الإسلامية/Islamic States/IS) lehet a legnagyobb kihívást jelentő szervezet. Egyelőre a zsugorodó szíriai-iraki hátország fontos támaszt jelent a számára. A szíriai török katonai beavatkozás miatt az IS számára Törökország az egyik közeli/regionális célpont. Valamennyi további török katonai akció várhatóan magával hozhatja az IS reakcióját. Miután az IS (és elődszervezetei) legfőképpen Törökországon keresztül építették ki humán- és fegyver-utánpótlási vonalaikat, a szervezetnek jól strukturált kapcsolati hálózata épült ki az országban. Ez a tény jelentősen hozzájárulhat sikeres terrortámadások megszervezéséhez a közeljövőben.
Török források szerint az IS hálózatai jelenleg elsősorban nagyvárosokban (Isztambul, Ankara, Gaziantep) aktívak, de a közelgő turisztikai szezon miatt jelentős biztonsági kockázatot jelentenek a turisták által preferált régiókban (az Égei-tenger partján – Izmir, Bodrum –, valamint a Földközi-tenger üdülővárosainak – Antalya, Alanya – környékén.)
Módszereik közül potenciálisan a legvalószínűbb az öngyilkos merényletek végrehajtása. Ezek célpontjai lehetnek katonai és rendőrségi létesítmények (laktanyák, bázisok, képzési-oktatási központok), kormányzati hivatalok (önkormányzati intézmények) és a már említett turisztikai létesítmények, szervezetek és rendezvények. Emellett a csoportos fegyveres támadások valószínűsége – habár jelenleg még kisebb – a szíriai helyzet további eszkalálódása, valamint Törökország erőteljesebb részvétele a szomszédos konfliktusban ilyen válaszokat is indukálhat az IS részéről.
Földrajzilag elsősorban a nagyvárosok zsúfolt központjai, a forgalmas útkereszteződések, közlekedési csomópontok, buszpályaudvarok, vasúti pályaudvarok, egyetemek, felsőoktatási intézmények campusai, valamint a vidéki városok kormányzati és katonai/rendőri létesítményei veszélyeztetettek. (Isztambul, Ankara a délkelet-törökországi nagyvárosok – a Szíriához/Irakhoz való földrajzi közelség folytán – Adana, Antakya, Gaziantep, Şanliurfa, Mardin, Diyarbakir, a déli és nyugati tengerpart turisztikailag jelentős nagyvárosai (Izmir, Selçuk, Bodrum, Antalya, Alanya)
Ankara „tradicionális” mumusai a kurdok. Manapság is. Sőt egyre inkább. A török kormány egyre keményedő politikája következtében várható, hogy a jelenleg is nagy intenzitású kurd fegyveres tevékenység tovább erősödik az elkövetkező hónapokban.
A legnagyobb és legszervezettebb kurd csoport a Kurd Munkáspárt (Partiya Karkerên Kurdistanê/PKK). Az İmralı Adasın bőszen olvasgató Abdullah Öcalan szelleme által irányított szervezet komoly hálózattal bír az országon belül, de széles körű kapcsolatrendszere van a térség országaiban is (Szíria, Irak, Libanon). Már csak emiatt is a török kormány jelenlegi Szíria-politikájának legfőbb mozgatója, hogy megakadályozza egy, az irakihoz hasonló (önkormányzati, kvázi független) státusú kurd területi entitás létrejöttét Északkelet-Szíriában. Miután ez minden területen konfrontálódást jelent a kurd erőkkel, a PKK néhány éve még létező kompromisszumos álláspontját feladta és háborút folytat a török állam ellen.
A szervezet tevékenységi területe kiterjed Törökország, Szíria, Irak, sőt részben Irán területére is. Létszámát több tízezer fegyveresre teszik, mely mögött százezres társadalmi háttér áll, elsősorban a délkelet-anatóliai hegyvidéken és Északkelet-Szíriában, valamint az Iraki Kurdisztán területén.
A török kormányzati kommunikáció reguláris csoportos fegyveres támadásokat prognosztizál. Ezek megvalósulása már most napi szintű, de a szíriai helyzet további eszkalálódása, valamint Törökország erőteljesebb részvétele a szomszédos konfliktusban még további ilyen jellegű támadásokat indukálhat a PKK részéről). E támadások potenciális célpontjai elsősorban katonai és rendőrségi és kormányzati létesítmények (laktanyák, bázisok, képzési-oktatási központok, önkormányzati intézmények), a kormányzó párt (AKP) központjai és vezető tisztviselői. A potenciális PKK-tevékenység földrajzi akciórádiusza: a délkelet-törökországi nagyvárosoktól (Isztambul és Ankara preferált célpontok) a szíriai/iraki határ vidékének agglomerációs csomópontjaiig (Adana, Antakya, Gaziantep, Sanliurfa, Mardin, Diyarbakir) terjed.
A hogy ne csak az állandó belső ellenségnek mondott PeKeKe kerüljön említésre, legyen itt még egy kurd formáció: a Szabad Kurdisztán Sólymai (Teyrêbazên Azadiya Kurdistan/TAK). A PKK-ból kivált csoport tevékenysége az utóbbi időben szignifikánsan felerősödött. (Lásd: 2015 december: Sabiha Gökçen Airport, 2016. február Ankara, 2016. március Ankara-Kizilay, 2016. május Bursa). Tevékenységi területe ugyancsak túl nyúlik az ország határain, Szíriában és Irakban is aktív. A szervezet létszámáról ellentmondóak a hírek, néhány száz aktív tagja lehet, s néhány ezer logisztikai hátteret biztosító szimpatizáns.
Támadásaik az államhatalom képviselőinek életét keseríthetik meg, mind civil, mind erőszakszervezeti területen. A nagyvárosok (Isztambul, Ankara) mellett itt is elsősorban délkelet-törökországi városok jöhetnek szóba mint célpontok, de nem zárhatóak ki civilek elleni akciók sem.
A belső biztonsági kihívások taglalásakor általában elfelejtődnek az évtizedekkel ezelőtt akut problémát jelentő, majd kicsit háttérbe szoruló szélsőbaloldali formációk. A jelenlegi legerősebbnek tartott szervezet a Forradalmi Nép Felszabadítási Párt/Front (Devrimci Halk Kurtuluş Partisi-Cephesi/DHKP-C) nevű szélsőbaloldali marxista-leninista párt. Tagságának többsége a törökországi alevi kisebbségből került ki.
Deklarált fő ellenfele az Egyesült Államok, a NATO, a török gazdasági és politikai elit, tevékenységi területe pedig Törökország. Körülbelül ezerfős aktív taggal rendelkezik. Az állami és katonai létesítmények és alkalmazottaik mellett turisztikai célpontok ellen is akciózhatnak. És természetesen fő ellenségük, az Egyesült Államok és szövetségeseinek helyi érdekeltségei (diplomáciai, gazdasági, kulturális intézmények, NATO-létesítmények) ellen. S bár az öngyilkos merényleteket a terrorizmussal foglalkozó szakértés erősen a radikális iszlamistákhoz köti, ez a szélső balos szervezet sem ódzkodik használni. Lásd a 2015. januári, az isztambuli Sultanahmetnál elkövetett merényletet.)
S rajtuk kívül vannak még kisebb csoportok, ugyancsak ebből az ideológiai nézőpontból. Mint az imént említett DHKP-C-leágazásnak tekinthető Gyors Reagálású Egység (Acilciler), amelynek vezetője egy szíriai származású alevita, Mihraç Ural, aki török források szerint jelenlegi is kap támogatást a déli szomszédból.
Vagy a kis létszámú szélsőbaloldali terrorcsoport Népek Védelmi Uniója (Halkların Savunması Birliği/HSB).
Tovább nem folytatnám, mert az egész kissé Brian életé-s lesz... Pedig ezen nincs sok nevetni való.
