Már többször írtam róla (ez kicsit javított változata egy korábbi posztnak), hogy a koszovóiak a legnagyobb létszámú balkáni dzsihádista kontingenst adják a szíriai-iraki frontokon. Eddig több , mint 300 koszovói albán utazott Szíriába és Irakba. Majd’ százan most is harcolnak különféle csoportokban (IS, Dzsabhat Fath al-Sám etc.). Balkáni média-források szerintöbb mint 70 koszovói nő is él az IS-ellenőrizte szíriai területeken dzsihádistaként és/vagy dzsihádisták házastársaként. A kiutazások időbeli tendenciája emígyen alakult: 2012: 68, 2013: 123, 2014: 19. Eddig 130-160-an tértek vissza. Az IS-ben az albán harcosok fő koordinátorai is koszovóiak: Lavdrim Muhaxheri és Ridvan Haqifi.
A koszovói kormány, amely, komoly anti-terrorista projektet készített e veszély elhárítására, tavaly szigorú törvényt hozott, amely szerint a hazatérteket súlyos börtönbüntetés várja. (A törvény szövege szerint 15 év börtönbüntetés jár annak, aki az ország határain túli háborúkban fegyveresen vesz részt.)
Helyi szakértők szerint azonban nem biztos, hogy ez a legjobb megoldás. E hangok szerint az a veszély fenyeget, hogy miután a közel-keleten harcoló fiatalok előtt így mindössze két alternatíva marad (azaz a háborúban való mártíromság vagy hazatérve hosszú évek a sitten), semmi sem ösztökélheti őket a deradikalizáció felé. Ugyancsak kétséges, hogy a szélsőségtől való el/visszatérítésnek mennyi a reális esélye, de ennek alternatívája csak a még erőteljesebb radikalizáció lehet - amennyiben persze túlélik a szíriai/iraki műveleteket. A sok éves börtönbüntetés pedig - túl a hosszútávú izoláció totális személyiségromboló hatásán - azzal a veszéllyel is fenyeget, hogy a lefogott dzsihádisták odabent folytatnak majd térítő tevékenységet. (Erre is láthattunk már példát – hogy nagyon-nagyon finoman fogalmazzak.)
Az említett veszélyek mérlegelése után - és észak/nyugat-európai példákat figyelembe véve - Koszovóban is létrehoztak egy jótékonysági szervezetet, amely felvállalta a visszatérők reintegrációját a koszovói társadalomba. A Fundamentalizmus Elleni Harc, a Biztonság és az Integráció Intézete (Security, integrimi dhe lufta kundër fundamentalizm Instituti) hangzatos nevet viselő szervezetet részben a hadak útját megjárt ex-dzsihádisták működtetik. Az egyik alapító, Albert Berisha, a Prishtinai Egyetem egykori politológia-szakos hallgatója, majd a Tiranai Egyetem PhD-se, aki szintén megjárta a hadak útját a szíriai frontokon.
A Balkán muszlim közösségeiben egyre inkább Koszovót tartják a régió dzsihádistáinak fő beszervezési és szervezkedési terepének. Vannak különösen veszélyeztetett régiók, mint egyes macedón határ közeli falvak (Leshnice, Remenj, Zagárcan), de a városi (Prishtina, Prizren) fiatalok körében is befogadókra találhat a dzsihádista propaganda. A gazdasági helyzet javulása, a fiatalkorúakat extrém módon sújtó munkanélküliség – legalább kis mértékű – orvoslása nélkül azonban nem sok sikerrel kecsegtet a vallási radikalizácóval szembeni állami és civil küzdelem.
A perspektíva nélküli fiatalok előtt a radikalizáción túl van még egy - örök - alternatíva: a kivándorlás. Rövid távon ez jó lehet a kormányzatnak. (Jobb, mint az iszlám szélsőségesekhez való csapódás.) Hosszabb távon azonban tovább lehetetleníti az ország minden szegmensű (gazdasági, társadalmi, kulturális stb.) jövőjét. Ez azonban felveti annak veszélyét is, hogy maguk a dzsihádisták is útra kelnek, biztonsági kockázatot jelentve a cél-országokban.
