iszlám és politika

Manyasz Róbert Kázmér blogja

Kızıl Elma

2017. február 22. 10:49 - politics&islam

 

Az utolsó Arany Alma. (A Kızıl Elma, mint a hatalom szimbolikája nagyon messzire vezető téma. Az oszmánok számára Bizánc, Róma, Buda és Bécs kapta e megtisztelő címet. Bár Róma is bevetetlen maradt, a legfőbb áhított cél mindig is a császárváros volt.) Lássuk, miként fogyasszák manapság ezen ízletes gyümölcsöt.

Néhány szó az ausztriai török muszlim közösségekről.

Nem új jövevényekről van szó. Igaz, hogy a Fényes Porta számára Bécs évszázadokon keresztül elérendő cél volt s a Habsburgok állama fő ellenség, ergo az osztrák területeken nem nagyon egzisztálhattak muszlimok, a 19. századtól lassan fordult a kocka. Miután 1978-ban a sokat emlegetett berlini kongresszus, a porosz Vaskancellár és a magyar Szépfiú térképrajzolgatásait követően az OMM okkupálta Boszniát, a Balkánról megjelentek az első nagyobb számú muszlim közösségek. Aztán az 1908-as okkupáció után már állampolgárként még több bosnyák és török telepedett le, elsősorban Bécsben és néhány nagyobb örökös tartománybeli városban. (És Magyarországon is, de ez most kívül esik a témán.)

Ausztria 1867-es alkotmánya (Staatsgrundgesetz, 1867) biztosította a vallásszabadságot, majd az ezt követő vallási felekezeteket elismerő törvény (Die geseztliche Anerkennung von Religionsgesellschaften, RGBl. Nr. 68/1874) megágyazott az iszlám hivatalosan elsimert státusának. Erre az aktusra 1912-ben került sor (Gesetz vom 15. Juli 1912, betreffend die Anerkennung der Anhänger des Islam als Religionsgesellschaft, RGBl. Nr 159/1912).  A nevezetes 66/1912-es törvény a szunnita hanafita vallásjogi iskola követőit államilag elismert felekezet rangjára emelte. Ez volt az iszlám államilag elismert státusának első megjelenése a modern kori Európában. (Mindez a háborús előkészületektől nem függetlenül történt, amikor is a fegyvert ragadó kezek száma fontosabb lett, mint a kezeket irányító agyak vallási-ideológiai beállítottsága).

Ez a törvény a monarchia megszűnése után is érvényes maradt, s 1924-ben az “új szerzemény” Burgenlandra is kiterjesztették. Ezzel együtt az Eslő Köztársaságban még csak pár száz, a monarchia idejéből “ott maradt” muszlim élt. 1939-ben ők szervezték meg első intézményüket, az “Iszlám Kultúrszövetség”-et (Islamischer Kulturbund). 1943-ban a Bécsi Iszlám Közösség (Islamische Gemeinschaft zu Wien) néven egységes nyilvántartásba vették a fővárosban élő muszlimokat.

Miután a Reichben a muszlimok szerveztei felett erősen dominált a Berlinben tartózkodó jeruzsálemi főmufti, al-Háddzs Amín al-Huszajní, a bécsi organizáció vezetői is erősen exponálták magukat a nemzetiszocialista eszmék mellett. Így aztán 1948-ban fel is oszlatták a Közösséget, majd 1951-ben Ausztriai Muszlim Egyesület (Verein der Muslims Österreichs) néven újjászervezték.

A hatvanas években érkezett a – főként török – vendégmunkás-sereg első hulláma. Ennek következtében az évtized végére már tízezer főre emelkedett a számuk. A növekvő közösség társadalmi, karitatív és kulturális szolgáltatásait egy új szervezet, a Muszlim Szociális Szolgálat (Moslemische Sozialdienst) látta el. Ezt követően több próbálkozás után 1979-ben jött létre – az 1874-es és 1912-es törvényekre építve – az Ausztriai Iszlám Vallási Közösség (Islamischen Glaubensgemeinschaft in Österreich - IGGiÖ). Ennek – a felügyelő Oktatási Minisztérium értelmezése szerint – akkor valamennyi, az országban élő muszlim tagja lett. Lett is egy kis jogi huzavona abból, hogy az említett ’12-es törvényben csak a szunnita hanafíja vallásjogi iskola követőiről van szó. Az alkotmánybíróság 1987-es határozata azonban ezt a korlátot feloldotta, s ma valamennyi muszlim,  szunnita, síita, illetve bármely madzhab követői ide soroltatnak. A muszlimok mai helyzetét a legújabb, 2015-ös törvény szabályozza.

A nyolcvanas években jelentősen megnőtt a Jugoszláviából érkező vendégmunkások aránya. Az ekkor érkezett bosnyákok és albánok mellé a kilencvenes évek délszláv polgárháborúja, majd a koszovói konfliktus alatt további, százezer főt meghaladó menekültcsoport érkezett. Ezek az új közösségek számos kisebb-nagyobb szervezetet hoztak létre az elmúlt évtizedekben, amelyek közül a bosnyákok intézményei a legjelentősebbek. Alább említésre kerül egynéhány. 

Az első számú ernyőszervezet, a már említett IGGiÖ élén tavaly nyár óta a 29 éves, török gyökerekkel bíró, Ausztriában született Ibrahim Olgun áll. Az elnök Ankarában tanult és integrációs szakember. A 36 tagú vezetőségben (Der Schurarat) – az ausztriai muszlimok etnikai arányainak megfelelően a török származásúak vanbnak többségben, de jelentős a bosnyákok, az albánok és arabok száma is. A napi munkát koordináló Legfelső Tanács (Der Oberste Rat) 15 tagja ugyancsak multietnikus. A szervezet állami támogatást kap (a szövetségi kormány fizeti a tanárokat), de külső finanszírozók is vannak. Így például a muszlim temetőket magánszemélyek, OPEC-alapítványok és a katari nagykövetség finanszírozza. Bár a kormányzat részéről  a szervezet továbbra is a magában foglalja a teljes ausztriai muszlim közösséget, hivatalos statisztika híján szakértők maximum 50-60 ezer fősre teszik a valós tagságot.

Az Auszriai Török Iszlám Unió a Kultúrális és Társadalmi Együttműködésért (Türkisch Islamische Union für kulturelle und soziale Zusammenarbeit in Österreich – Avusturya Türk İslam Kültür ve Sosyal Yardimlaşma Birliği – ATİB) fárasztó nevű török szervezet mára a legnagyobb, több, mint 75 ezres tagsággal, és hatvan közösséggel bíró organizáció. A legfőbb koordinátora a török miniszterelnökség alá tartozó Vallásügyi Minisztérium (Diyanet İşleri Başkanlığı). Az ATİB vezetője egyben a szervezet imámja és a bécsi török nagykövetség tanácsosa, s minden alkalommal Törökországban nevezik ki. A posztot jelenleg a mersini születésű, otthon tanult, majd Németországban dolgozó Fatih Mehmet Karadaş tölti be.

1988-ban jött létre a szintén török hátterű Ausztriai Iszlám Föderáció (Österreichische Islamische Föderation – Avusturya İslam Federerasiyonu - AIF), amely 30 agszervezettel rendelkezik az országban. Az AIF a Németországban rendkívül aktív Milli Görüş-hálózathoz tartozik. A német földön több mint százezres szervezetnek Ausztriában is tízezres társadalmi bázisa lehet.

Az Iszlám Kultúrközpontok Uniója (Union islamischer Kulturzentren – Avusturya İslam Kültür Merkezleri Birliği – UIKZ) 1980 óta működik, 40 tagszervezettel. Ez is erősen török kormányzati befolyás alatt áll s hagyományosan a Süleymaniye centrumok hálózatához tartozik. (Ezekre érdemes lenne egy kicsit figyelni, miután a Balkánon is egyre aktívabbak.)

Az Ausztriai Török Kultúr- és Sportközösség (Türkische Kultur und Sportgemeinschaft in Österreich – Avrupa Demokratik Ülkücü Türk Dernekler Federasyonu – ADÜFT) mögött sötétebb múlt áll, mint amit semleges neve takar. A szervezet a szélső nacionalista Nemzeti Haladás Pártjához (Milliyetçi Hareket Partisi - MHP) kötődik, amelynek a nyolcvanas években leágazása volt a rossz emlékű Szürke Farkasok (Ülkü ocakları) mozgalma. És van még egy török nacionalista csoporthoz (Nagy Egység Párt – Büyük Birlik Partisi – BBP) kapcsolódó török szervezet, a Bécsben és Vorarlbergben futó Nizam-ı Alem.

S a felsorolás szintjén még:

  • Ahmadiyya, az IGGiÖ és általában a többi szervezet által nem muszlimnak tartott szervezet. 
  • Nurculuk, antikemalista, a kalifátust visszaállítani igyekvő csoport.
  • Kaplancılar, a „kölni kalifa” Cemaeddin Kaplan és fia, Metin Kaplan hívei.
  • Béke – Dialógus Intézet – Friede - Institut für Dialog, Erdoğan rémálmainak főszereplője, Fethullah Gülen helyi lerakata.

A fentiekből jól látható: az Isztambulban egykor megkívánt Aranyalmát nem feledték; kertészeik ma is ápolják a Duna menti faligetet.

P.s. Vásároljunk könyveket a Kuppitschban!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://islampolitics.blog.hu/api/trackback/id/tr6812188128

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása