iszlám és politika

Manyasz Róbert Kázmér blogja

Szenátus

2017. február 15. 05:05 - politics&islam

 

Két és fél év alatt sikerült a libanoniaknak elnököt választani. Ezen a teljesítményen aztán annyira felbuzdultak, hogy most egy régi-új intézmény felújításán gondolkodnak. A parlamenti felsőházén.

Nem új a téma. Amikor az ország – még jócskán a francia mandátumidők alatt – alkotmányt kapott (1926-ban a francia harmadik köztársaság alaptörvényét adoptálták), annak alapján izibe választottak is egy Szenátust (مجلس الشيوخ), amelybe akkori – szintúgy inkább csak feltételezett – arányok alapján delegáltak képviselőket a főbb vallási felekezetek vezetői. A maroniták, görög ortodoxok, szunniták, síiták és drúzok által alkotott felsőház célja lett volna, hogy a törvényhozásban képviselje a felekezeti megosztást, minthogy az eredeti elképzelés szerint a nép által megválasztott alsóház (parlament, مجلس النواب‎‎) nem felekezeti alapon jött volna létre. Az első mandatórikus években ez még meg is valósult valamelyest, sőt még a maronita-drúz-szunnita-síita pozíció-megosztás sem alakult ki. A francia felügyelet alatt álló Libanon első köztársasági elnöke Charles Dabbász/Debbas például görög ortodox volt, de még protestáns elnököt is sikerült választani (Ajjúb Thábit/Ayyoub Tabet) egy rövid időre.

A ma is működő rigorózus konfesszionalista rendszer alapvetően az 1943-as úgynevezett Nemzeti Paktumon (الميثاق الوطني) alapszik, amikor az éppen aktuális két legerősebb politikai személyiség, a maronita Bisára al-Khúrí/Beshara al-Khoury és a szunnita Rijád al-Szulh/Riyadh al-Solh gentlemen's agreement-et kötött, amellyel a két akkor legerősebb vallási felekezetet, a maronitákat és a szunnitákat helyzetbe hozták. A köztársasági elnök mindig maronita, a miniszterelnök szunnita, a parlament elnöke síita, a mimniszterelnök és a parlamenti elnök helyettese görög ortodox, a hadsereg parancsnoka maronita, a vezérkari főnök drúz lett, a parlamenti képviseletet pedig 6:5 arányban osztották meg a keresztények és muszlimok között (mely arány már akkor sem tükrözte a valós demográfiai viszonyokat).

Aztán ez a konfesszionalista rendszer mindenbe leszivárgott. A minisztériumi beosztásokig, az egyetemi portás személyéig, a sportklubok szintjéig. Megszilárdult egy súlyosan merev, a nemzeti egységet, az egészséges egységes patriotizmus kialakulását megakadályozó társadalmi rendszer. Ami a demográfiai változásokkal (a muszlimok arányának folyamatos, szignifikáns növekedésével és mára túlsúlyával) folyamatosan ropogtatta a kereteket. És a történelmi tapasztalatok azt mutatták: még hangsúlybeli módosításokat sem sikerült vér nélkül végrehajtani. Gondoljunk csak a hosszú polgárháborúra (1975-1991).

A szenátus létrehozásának gondolata a két és fél éves köztársasági elnöki provizórium idején is többször felmerült. Hogy ez miként oldotta volna meg a legfelső méltóság széke körüli problémát, senki sem tudta, de figyelemelterelésnek jó volt. A kérdés mostani felmerülése is kérdéseket vet fel. Amennyiben – miként egyes politikusok hangoztatják – a felsőház lenne a konfesszionalista parlamenti felosztás színtere, amelybe valós felekezeti arányok alapján választanának képviselőket, az alsóház, amely továbbra is a törvényhozás fő színtere maradna, kilépne ebből a rendszerből és nem felekezeti alapon választanák meg a tagjait.  

Egyébként ez az elképzelés a most nyeregben lévő politikai erők hosszú távú célkitűzése. Mind a végül köztársasági elnöknek megválasztott Michel Aún/Aoun Szabad Hazafias Irányzata (التيار الوطني الحر), mind a vele szövetséges síita Hezbollah (حزب الله) más-más megközelítésben a nem-felekezeti arányos választási rendszer híve. Az előbbi szekuláris alapon lépne túl a konfesszionalizmuson, a második pedig emígyen hozná helyzetbe a demográfiailag legerősebbé növő saját felekezetét.

Ezzel együtt a felekezeti rendszer felszámolása – most – lehetetlennek látszik, miután az nem a fennálló politikai rend egyik szegmense, hanem a rendszer maga. Ha pedig – miként minden fél kommunikálja – a létrehozandó szenátus, amely mindenképpen felekezeti alapon jönne létre és az egyes felekezetek vezetői delegálnák a tagjait, egyfajta ellenőrző szerepet játszana a parlament alsó háza törvényalkotó munkája felett, akkor csak még egy olyan intézmény terhelné az amúgy is megkövesedett rendszert, amely tovább szilárdítaná a konfesszionalizmust.

A nyilatkozatokat hallgatva, a folyamatot csendesen figyelve az az érzésem támad: a szenátus arra lenne jó, hogy még több felekezeti notabilitás tanácskozhatna, nyilatkozhatna, osztogathatna észt s érezhetné magát fontosnak; kedélyes kávészürcsölgetés közepette. Már megint a levantei kávézók járnának jól. De amilyen a kávé ott – ők megérdemelnék. 

Olvasom egy jó tollú helyi újságíró, Izzet Száfí elemzését erről. (Mindig elsősorban a helyi szavakat/ízeket kell tanulmányozni; nem a nyugati tudományos központok vagy think thankek elemzéseit. Érdemesebb. Közelebb, mélyebbre visznek. Gondoljunk arra, miből érthető meg például jobban kis hazánk: egy – nem nevesítem – véleményvezérlő bal, jobb, liberális, noch dazu fasiszta tollforgató esetlegesen akár gyomorforgató írásából, elemzéséből, vagy akármely nagy nemzetközi tudományos központ reprezentatív statisztikás laborjelentéséből. Mi ad át olyan nyelvi-stilisztikai distinkciókat, amiből mélyebben megérthető a körülöttünk lévő mocsárvilág? Hogy a folyamatos és közvetlen perszonális tapasztalat megkerülhetetlenségéről már ne is essék szó.) 

Szóval az említett tollforgató írja, hogy a libanoni állam idén lépett a hetvennegyedik életévébe. E sok tapasztalatot és tudást feltételező életkor azonban – így Száfí – nem korrelál nép demokráciára való érettségével, ami még mindig valahol csak a kamaszkor környékén tart. (Vagy ott se.) Ezzel a felekezetiség túllépésének képtelenségén borong. Meglátásom szerint – szenátus ide, szenátus oda – még sokáig lesz szomorú.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://islampolitics.blog.hu/api/trackback/id/tr5712258758

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása