Aki a múlt század hetvenes éveiben volt gyerek, nem lehetett nem-Star Wars-fan. Vagy igen. 

Én mindenesetre az első csoporthoz tartozónak vallom magam, aki koszos, magyar novemberi estéken - moziból jövet - azt várja, hogy a ködből felsejlik egy setét figura, kezéből felsistereg a vörös színű fénykard, s én télikabátom alól előrántva a sajátomat felveszem a harcot az ellennel. A búvalátitatott szürke arcú közönség pedig szurkol. Magyar módra, a fekete alaknak. (Így aztán és is inkább DV szerettem volna lenni.)

Most is így jöttem ki a moziból. karácsony elő-előestéjén. S máris OLYAN gondolataim támadtak a Rouge One láttán. 

Hogy ez megint beindítja majd az összeesküvés-elméletek bajnokainak fantáziáját. S lőn. 

Az arab nyelvű portálokon már megy a "szakértés". Hogy ez a film is az arabok/muszlimok elleni propaganda - köszönhetően a "közismert" (maarúf) holyvoodi zsidó-cionista lobbinak. Emígy magyarázható - a nemzetközi szakértés professzorainak, a többnyire a magas tudományos szerénység anonimitása mögé rejtőző kommentelőknek a véleménye szerint -, hogy a filmben elpusztíttatik egy Jedah nevű (szent!) város (most hagyjuk a település jedikkel való kapcsolatát), ami nem más, mint nevezett zs/c-lobbi titkolt vágya egyes szaúdi urbánus központok lerombolására.

A másik tanulságos kommentcsoport meg arról értekez, hogy a végső csatajelenetek helyszíne, mely aktuálisan a Gonoszság egyik centruma a filmben - és természetesen szintén lerontatik - erősen Dubajra hajaz. (egyébként tényleg, de ez inkább az alkotói fantázia korlátozottságára mutat.)

Na, oda utazom ma este. Onnan kezdem harmadik ománi kerékpáros terepbejárásomat. 

Reménykedve, hogy az ERŐ és a WIFI hullámai mind többször átjárják a testem. Meg a kommunikációs eszközeimet.