Az államit mindig érdemes figyelni. Különösen az effajta országokban. (Meg most már az affajtában is... mert az is olyan lett/lesz, mint ez.) Ahol a hatalom - enyhén szólva is - minden szeretne lenni. És megmondani a mindenkori tutit a zembereknek.
Itt erősen így megy. A híradó szép lenyomata ennek.
Többször néztem végig az itteni "egyes" esti hírműsorát. Például útban Sibuból Kuchingba, fél napos eső után felüdítő s tanulságos élmény volt.
Ha csak első megközelítésben értelmezzük, olyan, mintha bulvárhíreket hallgatnánk. Mint az RTL Klub fénykorában. Összefoglalom a mai termést.
1. Melakában álmukban lemészároltak egy családot. A rendőrség elfogta a tettest.
2. A peraki rendőrség felszámolta a helyi Triádok egyik hálózatát. A sajtótájékoztatón tucatnyi rendőrtiszt vigyorgott az összegyűjtött bűnjelek felett. Volt ott szamurájkard, pisztoly meg tetoválás-magyarázat. Például arról, hogy a bűnbanda tagjai horogkeresztet viseltek a bőrükön. S nem az itteni hindu templomokon megszokott jelentéstartalommal.
3. Kedahban megerősítettêk a határőrséget/rendőrséget a Thajföldről/re érkező/irányuló csempészet elleni harc jegyében.
4. Miriben fegyveres bandát fogtak el. Rendőrségi sajtótájékoztató, megannyi lefoglalt géppisztollyal.
5. Johorban pedofil tanárt tartóztattak le a hatóságok. Jó sokáig mutatták a delikvenst.
6. Sabahban a parti őrséget kellett megerősíteni, miután a Fülöp-szigetek déli fertálya (Mindanao) felől erősödik a szélsőséges iszlamisták tevékenysége. (Ott hébe-hóba turistákat ejtenek túszul.) Magabiztos tisztek nyilatkoztak.
Ezzel meg is volt a gyűlölet öt perce (fél órája).
Minden rendben lesz.
S mindeközben a vendéglátóipari egységben, hol vacsorat költöttem, a jelenlévők egyike sem nézte a híradót. Majdnem kivétel nélkül mindenki kínai volt s vagy papíralapon vagy a netet bújva az "anyaországi" híreket bújta. Mert ők oda igazodnak. (Manapság egészen biztos, de van egy olyan érzésem, a Mao-zubbonyos korszakban is mondott nekik valamit az akkori kultúra-, veréb- és embergyilkos pekingi vezetés.)
Merthogy maláj, brunei, filipínó, vietnámi stb. szempontból nem csak a Délkínai-tenger feletti ellenőrzés jogáról van szó (vagy most konkrétan a Spratly-szigetek kihez tartozásáról), hanem Peking nemcsak gazdasági, hanem tényleges politikai ambícióiról a térségben. Az itteni kormányzat már érzezheti: Malajzia már Kína zsebében van.