Víziváros. Tudjuk, van ilyen Budán is. Azt szintúgy kedvelem. De ezt!
Ez a régi Brunei. Ezer éves. Úgy hirdetik itt, errefelé, mint a világ legrégebbi folyamatosan egzisztáló cölöpvárosát. Hát, azért azt hiszem, erre címre többen is bejelentkeznének. Mindjárt - ugye - a körülbelül ezzel egy időben "alapíttatott" Venezia.
Mindenesetre a Szong-dinasztia idején (ez nagyjából az Árpád-ház uralkodásával esik egybe) kínai források írnak egy ezer fős, halászattal és kereskedelemmel foglalkozó cölöpvárosról a Középső Birodalom és Jáva között, ami majdnem biztosan Bruneit takarja.
Késő középkori és kora újkori fénykorában - 1400 és 1800 között - több tízezer lakosa volt. És még ma is 40000. Régi és új lakóházakkal, mecsetekkel, medreszékkel, állami iskolákkal, boltokkal, éttermekkel, kórházzal. És közművekkel (folyóvíz, szennyvízcsatorna, áram bevezetve).
És a köztes vizeken : szeméttel. Volt egy röpke gondolatom, hogy elmagyarázom nekik: igazán ügyelhetnének a szemétre. Fáradozzanak s gyűjtsék össze. Hiszen nekik nem kell - például - füvet nyírni a ker'ben.
Aztán letettem erről a szándékomról. Inkább élveztem a helyet.
