Megint egy uralkodói (s nem adminisztratív, az Shah Alam) székhely. A romantikus nevű Selangoré.
Helyre kis város, mondanám, ha nem egy több, mint félmilliós, Kuala Lumpurral Shah Alamon keresztül összenövő, egészségesen kaotikus házhalmazról lenne szó.
Izgalmas multikulti hely, ahol az itt többnyire keresztény kínaiak és a muszlim és hindu vallású indiaiak (zömük tamil) együtt többen vannak, mint a muszlim malájok. De a temetők bejárása után (ennek fontosságát - idegen országban - újra hangsúlyoznám) látszik, hogy nem jelentéktelen Fülöp-szigeteki kontingens is állomásozik itt, állandó jelleggel.
A malájok számára is kiemelt jelentőségű a KL-en is átcsordogáló Klang-folyó torkolatában fekvő város, miután innen származott a modern "nemzeti identitás"-képzésben kulcsszerepet játszó Melakai Szultanátus legjelentősebb Bendaharája (főminisztere), Tun Perak. Nevezett történelmi személy Mátyásunk (a Hunyadi) kortársa volt és s portugál hódítás előtt ő emelte még egyszer utoljára a dicsőség csúcsaira az államot.
Van is minden településen róla elnevezett utca.
Szóval, jó hely ez a Klang. S még a szambúsza is isteni finom volt. Miután egy indiai vendéglátóipari egységben fogyasztottam el reggelire, kissé erősebb volt, mint a legutóbb télen Ománban evett azonos műfajú társa, de egy szavam nem lehetett.
Annyira csípett.