Ezt általában lehagyják, amikor a városállam vallási multikultijáról esik szó. Pedig Szingapúr - kiemelkedő kereskedelmi szerepe folytán - sokakat, köztük elsősorban kínaiakat, de indiai tamilokat, jávai és szumátrai indonézeket, malájokat s számos európait, még k.u.k. állampolgárokat is vonzott s régóta a zsidó kereskedők érdeklődésének is fókuszában állt.
Amikor a 19. században, a brit befolyás kiterjesztésével és megerősödésével a város az ázsiai - de már mondhatni a világ - kereskedelem egyik központjává emelkedett népes, majd kétszázas nagyságú zsidó kolónia alakult ki a városban. (Az első k még a 18. század végén érkeztek.)
1841-re már felmerült egy önálló épületű zsinagóga felépítésének ötlete, amit még abban az évben tett követett. Három helyi notabilitásnak (Joseph Dwek, Ezra Ezra Ezekiel és Nassim Ezra) köszönhetően épült fel az első zsinagóga, a ma is Synagogue Street-nek nevezett utcában - a város kereskedelmi-adminisztratív központjában.
Ez az épület már nincs meg.1871-ben, amikor a zsidó kolónia létszáma elérte a 172 főt (116 férfi és 56 nő), a közösség vezetői (A. Solomon, Joshua M. Joshua, Joseph Dwek Cohen és Manasseh Meyer) új zsinagóga építését határozták el. Különösen ez utóbbi személy, Manasseh Meyer játszott kiemelkedő szerepet a projektben. Az épületet a Waterlo Streeten emelték és a szingapúri zsidó közösség akkor száz éves jelenlétének állítottak emléket vele.
Azóta ez az imaház túllépte már a hundertundwzanzigot is - és sosem szűnt meg zsinagógaként funkcionálni.
A Maghain Aboth zsinagóga jelenleg hászid közösség imaháza.
Egy kis színeset nem állok meg idetenni a végére. Látogatásomkor érkezett a rabbi. Elektromos rolleron szűk ívben véve a kanyart nyaktörő mutatvánnyal száguldott be a kapun.