iszlám és politika

Manyasz Róbert Kázmér blogja

Bursza

2016. április 30. 02:20 - politics&islam

 

Sohasem voltam allergiás. Csak egyszer, az ankarai pályaudvaron volt szemcsípéses-könnyzéses allergiarohamom (vagy mim), azt hittem el sem áll a könnyem. Egészen az Anit Kabir-ig menekültem. Ott aztán atyánk, Atatürk testi közelsége megnyugtatott. Hullafáradt voltam, éppen Teheránból érkeztem. Ezt a vonatutat egyébként mindenkinek ajánlom, aki érteni szeretné a Közel-Keletet. A síita Iránból a szunnita Törökországba vivő út több mint egy nap, közben egy olyan szürreális határátkeléssel, ami talán egy breszti átkelésre hajaz, anno 1940-ben mondjuk. Csodás volt, majd egyszer részletezem. Most Törökországról még egy kicsit, hol éppen időztem volt.

sam_4000.JPG

Burszában egészen jó hangulat fogadott. Mediterrán miliő, tisztaság, laza szociális interakciók, helyiek és némi turista a bazárnegyedben. Mindehhez figyelmesen végighallgatott visszafogott mecsetprédikátor a nagymecsetben. Az Ulu camiit a 14. század utolsó éveiben emelték, amikor a város már nem volt ugyan az emelkedőfélben lévő oszmán állam központja (ez akkor Edirne/Drinápoly volt), de az aktuális szultán, I. Bayezid, aki végül vaskalitkába zárva dicstelen véget ért Timur Lenk fogságában, sokat invesztált a városba. Ekkor született a korai oszmán – Konstantinápoly 1453-as bevételét előtti – építészet eme remekműve. Jelentős zarándokhely is;  a helyiek is űzik a világon sok helyen – így mifelénk is – dívó „hányadik hely a világon” öntudatébresztő és önámító büszkélkedését, amely az Ulu camiit az iszlám világ ötödik legjelentősebb szent helyének/zarándokhelyének titulálja (Mekka, Medina, Jeruzsálem és Damaszkusz után). Valószínűleg az efféle kijelentések megakasztják a lélegzetet Feztől Kairuánon és Kairón át Szamarkandig meg Buharáig. (És most kihagytam a méltatlankodók sorából a síitákat.)

sam_3879_800x600.jpg

Az Ulu Camii imaidőben meglehetősen zsúfolt volt.

sam_3913_600x800.jpg

A környéke szintúgy.

sam_3928_800x600.jpg

Így volt ez szerdán is, amikor a mecset mellett, a bazárnegyedben öngyilkos robbantás történt. Az egyetlen halálos áldozat a támadást elkövető nő volt, de tucatnyian megsebesültek. Megkezdődött a biztonsági erők ilyenkor szokásos demonstrációja, a ki-és bejövő tömegközlekedés ellenőrzése. Ez elvileg eddig is volt, de miként az idén már több terrortámadást megélt fővárosban és Burszában is tapasztalhattam – a hatékonyság felől erős kételyek ébredhetnek a szemlélődőben. Isztambulban ugyan valamennyi metrólejáratnál detektorozzák a nagyobb csomagokat, de akár csirimpol a készülék, akár nem, mindenki mehet a dolgára. Hát így, nem tudom.

Ugyanilyen komoly kontroll folyt mondjuk a szintén potenciális célpontoknak tekinthető kompok, hajók és vízibuszok utasellenőrzése folyamán. Itt is csipogtak a detektorok, a kezelőszemélyzet meg szürcsölte a teát ama kicsiny, hagyományos üvegcséből. De legalább valamennyi utast – a vízibuszon legalábbis – név szerint regisztráltak a jegyvásárláskor.   

Az isztambuli támadásokat az Iszlám Állam vállalta magára. Az ugyancsak nemrég történt ankarai robbantásokat a kurdok. A biztonsági helyzet aggasztó az országban.

Ezzel együtt a kormány helyén van. És egyetlen egy alkalmat sem mulaszt el, hogy ezt közölje az ország népével és a világ közvéleményével.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://islampolitics.blog.hu/api/trackback/id/tr938674504

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása