Most mar itt is egyre tobbszor latom. Nem mintha egy tavalyi meg egy idei egyszeri mintafelvetel relevans lenne, de kialakult bennem egy apro benyomas. Azaz.
Itt is egyre tobbszor latom a fiatalok remito ido- es unalomuzo tevekenyseget, a tengerparton bohom nagy - leginkabb orszaguti - terepjaroval a vizhez minel kozelebb torteno ide-oda autokazasat s kozben fel kezzel a bosz feszbukozast - mindezt pedig allando motorturaztatassal megspekelve.
Nem azt mondom, hogy mindenki olvasgasson a parton valami jo vastag regenyt, Dosztojevszkijt mondjuk, vagy a helynel maradva, Rabi' Dzsabirt, esetleg egy klasszikust, Taha Huszajnt, vagy a kavezok teraszan filozofiai vitakba bonyolodjon, esetleg egyeb bolcseszkedessel usse el az idot (vagy talan sportoljon), de ez a tomegesse valo ures idotoltes nem vezet jora.
A szomszedban ez mar magas szinvonalon megy. Csak egy pelda: tavaly Abu Dzabiban orakon at figyeltem, ahogy estvefele a hosszu kornison, a hosszukas obol mellett, ahol azt a szlalomrepulos orultseget szoktak volt rendezni, s melyben BP reven mi is surun erdekeltek voltunk, szoval ott a helyi fiatalok napnyugtai programja az volt, hogy - arrafele inkabb nagyon-nagyon lapos - autocsodaikkal fel-ala szaguldoztak fulsiketitoen felporgetve a motort es egyvegteben videoztak magukat. (Es azt stiroltek, ki nezi oket.) Abban a toronyhazas millioben ezen nem csodalkoztam. A betont es az uveget szellemmel is meg kellene tolteni.
Omanban erosen van ilyen szellemi toltoanyag. Nem kellene veszendobe hagyni.