Van Odenseben egy Andersen szobor. Pontosabban Odenseben szinte csak Andersen (es mesefigurai)-szobrok vannak, leven a pszihesen sulyosan hendikepes horroszerzo ott szuletett. De az egyik szobor szamomra kulonosen telitatlalat. Nem is az irorol, hanem Daniarol. Nervezett mualkotas a jardan helyezkedik el es a rettenhetetlen olomkatonara hajazva abrazolja Janos Krisztiant, mikent mar derekig szetolvadt s csak a felsoteste, no meg elmaradhatatlan cilindere koronazta szikkadt feje maradt meg.
Nekem is ilyen alacsonysag-filingem volt tavaly tavasszal arrafele. Miutan a latohatar - a 173 meter alatti dombok miatt - mindig messzire nyult s legtobbszor felhopaplan zarta felulrol a horizontot, minduttalan azt ereztem, hogy egy alacsony mennyezetes szeles teremben vagyok. S minthafelulrol nyomott volna valami lefele. Mint szegeny Andersent. Fyn szigeten ez hatvanyozottan igy volt, az egy kulon vilagnak tunt meg Danian belul is; talan csak a kis szigeteken, Tasingen meg Samson volt kisse mas a helyzet. De nem nagyon.
Pedig tapasztaltam mas idojarast is. Alltam kompon, szikrazo napsutesben, a szabad fedelzeten egyedul belefeszulve a viharos tiszta szelbem, vagy tekertem Romo homokdunei kozott fel-felbillentgeto oldalloketekben - ugyancsak tiszta egbolt alatt. Megis az alacsonysagerzes maradt meg bennem.
Ez jar most a fejemben a Hadzsar-hegyseg nyugati elotereben, az (egyik) volt fovaros es szakralis ibadita kozpont, Nizva hataraban, midon ujra nekivagok a hegyseg atszelesenek; ezuttal a festoi Dzsabal Samsz (Nap-hegy...) alatt. Merthogy itt minden az ellenkezoje. A hegyekben gyakran szurke felhok lognak alacsonyan az egen, ejjel a satorbol kikukkantva suru kod (felho) vesz korul, s altalaban a para nehezit a latast a reggeli orakban. Megis folyamatosan bortonebol-szabadult-sas-lelkem-erzesem van a latvanytol, mint anno PS-nek a lapalytol.
Persze Oman joval nagyobb mint Hamlet birodalma, meg az eghajlat meg egyebek. De kis orszagban is ereztem mar nagy teret (Libanon), mig nagyban is mindenutt bensosegesseget (Franciaorszag).
Jol ereznie magat az embernek mindenutt lehet. (Na jo, a Pripjaty-mocsarakban, Fukushima kornyeken vagy a Majlu Szuu-volgyben talan nem. De errol mi tehetunk.)
