iszlám és politika

Manyasz Róbert Kázmér blogja

Újabb fejlemények a Pamír vidékén

2015. október 31. 14:25 - politics&islam

 

Májusban a roskildei dómban láttam azt az oszlopot, amelyre az évszázadok során a dániai gótika e remekművét meglátogató historikus turisták – többnyire királyok, hercegek, grófok… – háttal odaállván, miként kisgyermekeket szokás a konyhai ajtófélfánál, magasságukat igazoló rovátkákat húztak. A vonalkák mellett pedig egy-egy szignó, betűjel, nehogy összekeverjük a walesi herceg méreteit valamely Keresztélyével. A legnagyobb magasságban lévő rovátka mellett pedig egy nagy P betű áll, amely a közmegegyezés szerint az éppen tanulmányúton nyugaton kalandozó Első Pétert takarja. (Magas volt, igaz, bár egyesek szerint itt kalapban mérekezett.) Az önjelölt-borbély cár, aki levágatta a bojárok szakállát; többek között.

Ő jutott ma az eszembe, mikor a tádzsikisztáni fejleményekről olvastam. Miután mostanában ott is nagyobb erélyt akarnak adni az olyan, már korábban meghozott törvényi előírásoknak, mint például a hosszú szakállnövesztés tilalma a negyven évesnél fiatalabb férfiak számára. (Eszerint nőknek lehet?) Ennek azért tapasztalataim szerint nem mindenki tett eleget. Annak a 2009-ben hozott intézkedésnek sem, amely megtiltotta a hidzsáb viselését közterületeken. Azért itt-ott előfordult előírásszerű fejkendős nő a tádzsik főváros utcáin is. Korlátozzák emellett a mecsetek építését és működési engedély-kiadását és egyre inkább a külföldi – vallási tanulmányokat jelentő – ösztöndíjak meghirdetését.

Bekeményítés folyik. Fokozódik a nemzetközi és a belpolitikai helyzet Dusanbében. A korábban elmesélt kis lázadás folyományaként Emomali Rahmon elnök rezsimje szigorkodva lép fel az iszlamista irányzatokkal szemben. Érdekesen.

Szeptember 29-én a tádzsik alkotmánybíróság (ilyen is van) a terrorszervezetek listájára vette a Tádzsikisztáni Iszlám Újjászületés Pártját (Ҳизби Наҳзати Исломии Тоҷикистон/Hizbi Nahzati Islomii Tojikistan/Nazhat), s mint ilyet azonmód be is tiltotta. A pártot önkéntesen elhagyóknak amnesztiát hirdetett, a maradó tagoknak meg hadat üzent. A vezetők közül több mint tucatnyit gyorsan le is tartóztattak. A vezetőt, Muhiuddin Kabirit csak azért nem mert ő már egyedül hallgatja tenger mormolását az emigránsok egyik tradicionális színhelyén, a Boszporusz partján.

A legnagyobb ellenzéki formációról beszélünk, amelynek hozzávetőlegesen 40000 tagja van. És ez a szervezet jelentette a mérsékelt iszlamizmus tádzsikisztáni megtestesülését, amely széles körű kapcsolódási felületet kínált a vallásos társadalmi csoportok számára – szofiszlamista célokkal, a rezsim nyomásának eredményeképpen egyre inkább kollaborálva a hatalommal. Ergo, ezáltal az állam viszonylag szigorú ellenőrzés alatt tartotta ezeket a rétegeket.

Az afganisztáni fejlemények következtében, miután a tádzsik-afgán határvidéken is mocorognak az extemisták (az al-Qáida és az Iszlám Állam – egyelőre – fragmentációi), komolyan megnőtt a veszélye a belső-ázsiai begyűrűzésnek. A hatóságok szerint a múlt hónapban a Romit-völgyben felszámolt Abdolhalim Nizorzade ex-kormánytaghoz kötött fegyveres csoport kapcsolatban állt a Nazhattal. Ezért a betiltás.

A tádzsik – és máshonnan figyelő – szakértők aztán úgy konstatálják az eseményt, mint az autoriter rezsimek ilyenkor szokásosan alkalmazott megoldását: a kisebb ellenállás irányába való elmozdulást. Amellett, hogy a Rahmon rezsim gyakorlatilag valamennyi ellenzéki erő saját irányvonalába történő becsatornázására törekszik évek óta, így ez már önmagában „magyarázhatja” a most az iszlamisták irányába tett hasonló lépést, itt is az történt, mint a radikalizálódó iszlamista formációkkal mit kezdeni nem tudó rendszerek tesznek általában. Betiltják a mérsékelt erőket – kaput nyitván a társadalmi igényt így monopolhelyzetben kihasználni képes radikálisok előtt. Valami ilyen veszély fenyegethet Tádzsikisztánban is. Sőt, az üzbég és kirgiz fejleményeket tekintve, egész Közép-Ázsiában.

E témában immár nemzetközi koordináció folyik. Hol az orosz elnök körözött a volt szovjet köztársaságokban, hol annak vezetői mentek rapportra Vlagyimir Vlagyimirovicshoz. Rahmon elnök például októberben Szocsiban konzultált Putyinnal s most már biztosra vehető, hogy a 2005-től csak az ország belsejében (Dusanbe, Kulob/Kuljab, Kurgon-Tepa/Kugan-Tyube) állomásozó orosz katonák újra felveszik a déli, több mint 1300 hosszú tádzsik-afgán határ védelmét. (Az orosz katonai jelenlét azért általában jól kibiztosított: a jelenleg érvényes egyezmények értelmében 2042-ig tart.) Emellett az elkövetkező években Oroszország 70 millió rubel katonai segélyt ad Tádzsikisztánnak a radikális iszlamisták elleni küzdelemhez.

A közel-keleti fejlemények Oroszország számára – jelentős iszlám kisebbségei miatt – komoly veszélyforrást jelentenek. A radikális iszlamista mozgalmakat figyelő közel-keleti szakértők már hónapok óta várták, hogy az orosz medve – a Kaukázus védelmében – belegyintsen a Közel-Keletre, majd a számára másfél évszázada hagyományos játszótérnek tekintett Közép-Ázsiába is. A két gócpontba, ahonnan számára veszélyes viharok indulhatnak el.

Moszkva tehát komolyan veszi az Iszlám Állam és az al-Qáida afganisztáni mozgolódását. Nem véletlenül; Közép-Ázsia Oroszország anyácska lágy alteste, amely most veszélyes behatolások ellen kiált védelemért .

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://islampolitics.blog.hu/api/trackback/id/tr518039062

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása