Idefelé jövet a repülőn Isztambultól mellettem ült egy alsó-huszonéves, vékony, síkideg fiatalember, kaszálóra sülten, frissen borotválva (még a szakállvonala is szépen körbeégett az arcán), fekete dzsellabában. Végig egy arab nyelvű dokumentet szorongatott, miszerint ikszipszilon tádzsik állampolgár elvégezte ezeket és ezeket a medresze-tanulmányokat. Érkezéskor szépen le is kapcsolták a dusanbei repülőtéren.

Nem véletlen. Míg a vízumra várakoztam, egy Dzsamsíd nevű határőr hosszan ecsetelte, hogy a hatóságok ki vannak hegyezve a Szíria/Irak irányából, legtöbbször Isztambul felől érkező magányos fiatal férfiakra.

Júniusban a tádzsik belügyminiszter szerint hozzávetőlegesen 600 tádzsik állampolgár harcol valamely dzsihádista szervezet - elsősorban az Iszlám Állam (IÁ/IS/الدولة الإسلامية‎)  - soraiban Szíria és Irak területén. És legalább százan már el is estek a mártíromság mezején. Itthon is nő a gáz: egyre nagyobb a fluktuáció; legutóbb augusztus elején kapcsoltak le 16 tádzsik iszlamistát az Interpol segítségével.

Ami nem azt jelenti, hogy elsősorban a tádzsik anyaföldről történik a toborzás. A szomszédos Afganisztán mellett sokkal inkább az Oroszországban élő milliós tádzsik közösség az emberhalászok fő célpontja. Ott ugyanis - elsősorban a csecsen diaszpóra ez irányú immár történelmi léptékű tapasztalatai révén - a kaukázusiak már kiépítették ehhez a logisztikai hátteret.

Ám Tádzsikisztán és az IÁ viszonyában még veszélyesebb fejlemény a folyamat, amely Afganisztánban látszik kibontakozni. Az IÁ vezetése tavasszal embereket küldött a fő rivális al-Qáida központi terepének számító közép-ázsiai országba, hogy az északi tartományokban (ez elsősorban Balkh, Kunduz, Takhar, de még inkább Badakhsán tartományokat jelenti) településeket/városokat megszerezve hídfőállás(oka)t építsen ki a posztszovjet közép-ázsiai országokra, valamint a muszlim ujgurok lakta nyugat-kínai Hszincsiang tartományra kiterjesztendő tevékenységéhez.

Az IÁ nem légüres térbe érkezik. Szándékai szerint építene az itt működő "testvérmozgalmakra", így az üzbég IMU-ra és Jundullohra (جندالله - promóciós videójuk itt megtekinthető), az előző bejegyzésben említett tádzsik Jamoati Ansorullohra, de az ujgur Kelet-turkesztáni Iszlám Mozgalomra (ETIM - East Turkestan Islamic Movement/TIP - Turkestan Islamic Party, TIM - Turkestan Islamic Movement etc.) is.

Az elképzelésnek már vannak kézzelfogható megvalósulásai a térségben. Márciusban az üzbég hatóságok már razziáztak Termez, Karshi és Guzar térségében (amit persze a helyi sajtóban váltig tagadtak), a régió utóbbi időben errefelé kissé megfáradt őre, Oroszország pedig újra erőre kapni látszik: áprilisban újabb 2500 orosz katona érkezett a térségbe - a határellenőrzés biztosítására.

Ehhez azt a személyes tapasztalatot tehetem hozzá, hogy Tádzsikisztán déli régiójában ennek jól látható nyomai vannak, az oroszok demonstratívan vannak jelen, például a Kulob-Shuroobod-i bázis környékén. Ugyanakkor az igazán érzékeny részeken - s ezt a Panj/Pandzs-folyó völgyében Zigartól a Pamír felső folyásáig 700 kilométer hosszan volt szerencsém végigpedálozni - nemigen volt szignifikáns jele az orosz erősítésnek. Ezen a szakaszon, ahol a túloldalon a Hindukus óriási láncai miatt különösen nehezen megközelíthető és kontrollálható vidék húzódik (és az afgánok bőszen építenek mindenféle utakat a folyó partjára, ergo a határhoz), nem voltak jelen az oroszok. A két kulcsfontosságú hidat, az ishkashimit és a langarit is kis létszámú bágyadt tádzsik katonákból álló egységek őrzik. A hétszáz kilométeres szakasz során pedig mindösszesen három, szintúgy tádzsik járőrrel találkoztam, akiknek legfőbb gondja az enyém is volt, az ivóvízhez jutás.

Elgondolkodtató, miután a Pandzs folytatásaként határfolyó Pamírnak voltak olyan szakaszai, amelyeken ebben az évszakban akár lábon, de járművel mindenképpen könnyen leküzdhető gázlók is voltak. És éppen ezeken a helyeken a túlpartról vígan integettek a szomszédos állampolgárok.

Ne úgy legyen, de ha az IÁ sikeresen kiterjeszti tevékenységét Észak-Afganisztánra, a Tádzsikisztánnal, Kínával és Pakisztánnal is határos meseszép, buddhista sztupák, kusán várromok és iszmáílita falvak ékesítette Wakhan-korridor csodálatos kerékpár- és túraútvonalai is bezárulnak a nagyközönség előtt. Csak megússzuk majd valahogy a jövőben túszszedés(ek) nélkül.