Közben az iszlám a politikában is megmutatkozik; legálisan és illegálisan egyaránt. Példa az első variációra.
A Tádzsikisztáni Iszlám Újjászületés Pártja (Ҳизби Наҳзати Исломии Тоҷикистон/Hizbi Nahzati Islomii Tojikistan) a polgárháború végét jelentő kompromisszum részeként vezető ellenzéki erőként integrálódott a parlamenti politikai struktúrába. 2006-ban halt meg az alapító Abdullo Nuri, aki már 1999-től megkezdte a szervezet reformját, amelyet utódja, a fiatal Muhiuddin Kabiri folytatott. Ennek lényege, hogy a függetlenné válás kaotikus állapotára és a polgárháború brutális viszonyaira épülő pártstruktúrát átalakítva – a háborúban vezető szerepet játszó konzervatív öregekkel szemben – kvázi „posztiszlamizálta” a pártot. Bár a vallási lózungok továbbra is ott szerepelnek valamennyi programban és megnyilvánulásban, a valós tartalom már inkább egy konzervatív néppártra hajaz – ha szabad így mondanom.
A vallás elsősorban mint erkölcsi útmutatás jelentkezik a mai Nazhat megnyilvánulásaiban s nem mint alapvető társadalomszervező forrás. A fiatalokat igyekszik megcélozni, visszatartani őket az extremitástól. (Ez persze csak az egyik olvasat. Rossz nyelvek szerint az 1997-es kompromisszum része volt, hogy a politikai legitimációért cserébe ezt az árat kellett fizetnie a Nazhatnak.)
Mindenesetre az ezredforduló óta eltelt másfél évtizedben a Nazhat létszáma 20000-ről 40000 fölé emelkedett, s tagjainak kicsivel több mint fele nő. Ez azonban nem artikulálódik a parlamenti részvételben. Míg 2000-től 2015-ig valamennyi választáson hét és kilenc százalék körüli eredményt ért le, az idén márciusi parlamenti választásokon az öt százalékos bejutási küszöb alatt maradt. Ennek több oka is van.
Az Emomali Rahmon(ov) vezette rezsim azért odafigyel: valamennyi ellenzéki erőt igyekszik elnyerni/elnyelni; a Nazhat törekvéseit is. A Rahmon-féle Tádzsikisztán Népi Demokratikus Pártja (Ҳизби халқӣ-демократӣ Тоҷикистон Hizbi Khalqi-Demokrati Tojikiston) inkorporálni szándékozik minden lojálissá tett politikai irányzatot,. Így a szoftiszlamistákat is elszipkázza a Nahzattól, miközben módszeresen obstruálta a Nahzat valamennyi parlamenti törvényjavaslatát. Például.
Rahmon pártja – a régióbeli hasonló erőpozícióban lévő uralkodó politikai erőhöz hasonlóan – Noé bárkájaként mindenkit felvesz a fedélzetére, akik lojálisak a rezsimhez. Sokan vannak azonban akik nem nyúlnak a mézesmadzag után. Maga Kabiri márciusban Törökországba evezett, másoknak pedig, akik elutasítják a nagy kormányos invitálását, újabb és újabb hajók jelennek meg a láthatáron.
