Libanonban magas rangú politikusnak lenni sohasem volt életbiztosítás. Korfájuk úgy ötven-hatvan év tájékán vészesen összeszűkül: ebben az életkorban már annyi az ellenük felhalmozódott ellenérzés (finoman fogalmazva), hogy ha nincs szerencséje az illetőnek, ilyentájt igen valószínűvé válik a külső ráhatás következtében bekövetkező exitálás. (Aztán aki túléli a kritikus évtizedeket, általában - köszönhetően az isteni libanoni konyhának és a szintúgy fantasztikus klímának - minimum kilencven felett agg el.)
Tegnap újabb likvidálásra került sor. Ezúttal Észak-Libanonban ne fejezhette be valaki a hazafelé vezető autózást. Fegyveresek meggyilkolták Badr Eidet, az alavita kisebbség egyik prominens vezetőjét. A merénylet áldozata testvérével együtt irányította az alaviták legjelentősebb politikai szervezetét, az Arab Demokratikus Pártot (PDA - الحزب العربي الديموقراطي). Az Észak-Libanonban élő alaviták pártja - a síita Hezbollah mellet - a szomszédos damaszkuszi vezetés legfőbb szövetségese, már csak az azonos felekezeti hovatartozás és családi kapcsolatrendszer miatt is.
A Libanonban élő tradíciónak számító klánszellem hagyománya szerint az áldozat bátyja, Ali Eid és annak fia, Rifaat vezeti a PAD-t, amely szíriai támogatással birtokolja Tripoli alaviták lakta negyedét a Dzsabal Muhszint. 2007 óta a hadsereg számítása szerint eddig húsz fordulós fegyveres küzdelmet folytattak a szomszédos negyedekben (Báb al-Tabbána és Abú Szamrá) jelentős társadalmi bázissal bíró szunnita radikálisok ellen. Ez utóbbiak spektruma igen széles: a szoft-szalafitáktól kezdve masszívabb vahabitákon át a dzsihádistákig mindenki jelen van.
S az utóbbiak egyre szignifikánsabban. Részben érkezik a humán utánpótlás az Iszlám Államból és más hasonló a szomszédban tevékenykedő szervezetekből, másrészt pedig maga a tripoli szunnita lakosság is radikálizálódik. Például amikor pár hete a két fő rivális politikai erő, a Hezbollah és a Harírí-féle Jövő/Musztaqbal Irányzat - csökkentendő a politikai feszültséget - az ország minden közterületéről levetette a politikai plakátokat és párt-hirdetményeket, a tripoli szunniták élénken tiltakoztak a sahádát tartalmazó fekete zászlók eltávolítása ellen. Ezek aztán végül maradtak is; jólehet mindeki tisztában van vele, hogy ezek a szalafiták - megfelelő írásképpel pedig a dzsihádisták - jelképei.
Az Iszlám Állam libanoni elképzeléseiről már íram. Deklarációikban a cédrusok árnyékában megbújt fő ellenségüknek a síitákat és az alavitákat nevezik meg. A szaporodó merényletek is ezeket a felekezeteket, illetve vezetőiket célozzák meg elsősorban.
Persze a mostani merénylettel kapcsolatban még homályos a kép. Az alaviták libanoni vallási vezetője, Aszad Ászí sejk feltáró nyomozást sürget a libanoni hatóságok részéről. Persze, hogy milyen eredménnyel jár majd ez - ismerve a libanoni politikai gyilkosságok felderítési mutatóit - erős a szkepszis.