Az előző bejegyzésben említett kezelésről egy keveset. Bahreinben ezen a téren a helyzet tovább fokozódik. A hatóságok még decemberben letartóztatták a a legjelentősebb síita politikai-vallási szervezet, a Vifáq Párt (teljes nevén a Vifáq/Egyezség Iszlám Nemzeti Szervezet/جمعية الوفاق الوطني الاسلامية) vezetőjét, Alí Szalmán sejket. A napokban meghosszabbított letartóztatási parancs szerint a vallási-politikai vezető idegen állami szervezetekkel együttműködve a bahreini politikai hatalom megszerzésére készített elő akciót.

A bahreini sajtóban szunnita és társutatas síita szerveztek élenken támadják a sejket és szervezetét, hazaárulást kiáltva. Megszólaltak olyan külföldi fórumok is, mint a síita arabok képviseletében fellépő (bár azok csak egy töredékének véleményét képviselő) bejrúti székhelyű organizáció, az Arab Iszlám Tanács (المجلس الإسلامي العربي). A Szajjid Muhammad al-Huszajní libanoni vallástudóshoz köthető szervezet igyekezne kivenni az síita arabokat Teherán/Qom vallási-politikai tengelyéből. Érdekesség, bár a közel-kelti viszonyokat tekintve nem rendkívüli, hogy irodája abban a dél-bejrúti elővárosban található, ahol Irán legfőbb síita szövetséges szervezetének, a Hezbollahnak a fő társadalmi bázisa és szervezeti központja találhatóak. Al-Huszajní is Szalmán sejk példás megbüntetését követeli a bahreini hatóságoktól.

A Vifáq és Alí Szalmán kapcsolata az iráni politikai és vallási vezetéssel teljesen nyilvános és nyilvánvaló, a szervezettek és vezetőjével szemben a bahreini hatóságok élesebb belpolitikai helyzetetekben lépnek fel erőteljesebben. Miként most.

A bahreini vezetést és erőteljesen Nyugat-orientált politikikáját kemény támadások érték az elmúlt időben Irán és szövetségesei részéről. Legutóbb a libanoni Hezbollah főtitkára, Haszan Naszrallah jellemezte a manámai vezetést "a cionista politika egyik fő Öböl beli szövetségesének". Ebben nincs új dolog a nap alatt, miután a Hezbollah és Manáma közötti retorikai és politikai csörték évek óta folyamatosak. A libanoni síita szerveztetet ért minapi súlyos, Szíriában végrehajtott izraeli támadás után, amelyben iráni tábornok mellett a Hezbollah fegyveres szárnyának, az Iszlám Ellenállásnak (المقاومة الاسلامية) vezető tisztjei, köztük Dzsihád Mugníja vesztették életüket, várható volt, hogy Irán és szövetségesei illetve a szunnita ellenérdekelt felek (Szaúd-Arábia & Co.) között is kiéleződik a feszültség.

A szóváltásba így most a szokásos résztvevők, Szaúd-Arábia és Katar mellett az Emirátusok is beszállt. Külügyminisztériuma tiltakozó jegyzékét a bejrúti nagykövet, Haszan Júszuf adta át a libanoni kormány képviselőinek. Tammám Szalám libanoni miniszterelnök és ügyvezető köztársasági elnök aztán a katari al-Vatan című lapnak adott nyilatkozatában határolódott el a Hezbollah-főtitkár kijelentésétől, ami azonban korántsem emelte ki Libanont, ahol a Hezbollah a legerősebb politikacináló erő, az iráni szövetségesi rendszerből.

A bahreini síita közösség tehát továbbra is Teherán és szövetségeinek fókuszában áll. Az említett papíron meglévő, de a gyakorlatban nem érvényesülő felekezeti egyenlőség de facto hiánya bármikor mobilizálhatja a demográfiai többséget alkotó politikai kisebbséget.