Az Arab-félsziget déli részén is zajlik a regionális küzdelem Teherán és Rijád között. A belpolitikai helyzet igen mozaikos, főbb vonalakban a küzdő felek:

• a 2011 végén megdöntött Alí Abdulláh Szálih elnök fél-méltóságteljes távozása után megroppant központi hatalom,
• a déli országrész hol függetlenséget, hol föderációt, hol konföderatív berendezkedést követelő politikai erői, megspékelve az ezen politikai erők részeként is szereplő, de néha regionális és/vagy személyes érdekekért önálló síkokra szálló s egymással is harcban álló törzsi vezetők,
• a részben mellettük, részben ellenük (is) küzdő Hadramaut tartományban igencsak aktív jemeni al-Qáida,
• és az ország észak-keleti régiójából induló, mára az északi országrészt teljesen az ellenőrzésük alá vonó síita hauthista mozgalom.

Ez utóbbi van most nyerésben. Az évek óta működő szervezet az ország lakosságának 30-40%-át kitevő síita társadalomra támaszkodik. Az ezen belül is abszolút többséggel bíró ötimámosok, a zajditák ezer évig vezették a hegyvidéki országot, egészen a síita imamátus 1962-es megszüntetéséig.

A Huszajn  Badruddín al-Hauthí alapította szervezet 2004 óta fegyveres úton igyekszik részt szerezni a hatalomból. A szervezet katonai szárnya, az Allah Segítői (أنصار الله) szervezet az északi Szaada tartományból kiindulva mára elérték és szeptember óta ellenőrzésük alá vonták a fővárost is. A zajdita közösség jelentős része támogatja a szervezet, noha annak politikai ideológiája a tizenkettes síita mainstreamhoz kötődik.

Így a mögötte álló első számú külföldi támogató Irán. Amelynek elsődleges célja, hogy az Arab-félsziget déli részén, Szaúd-Arábia lágy sivatagi altestén szövetséges síita dominanciájú államot hozzon létre. Minimál-programjuk is valahogy így foglalható össze: részvétel az országos politikai vezetésben – a hauthisták révén, s minél több vezető pozíció megszerzése az állami erőszakszervezetekben. Erre már most megtörténtek az első lépések, miután az új kormányban a 34 tárcából hatot (energia/olaj/elektromosság, közszolgáltatások, biztosítások, felsőoktatás, kutatás, kultúra) a hauthista Anszár Alláh kap. Az egyre gyengébb kormányzati erőszakszervezetek egyébként egyre gyakrabban fordulnak a hauthista erőkhöz az iszlamista szélsőségesekkel vívott permanens összecsapásokban. A hauthisták egyre kikerülhetetlenebbé válásával együtt Irán másik, nem kevésbé fontos célja látszik megvalósulni: szaúdi befolyás egyre erőteljesebben szorul ki az ország politikai vezetéséből.

Vannak azonban Teheránnak messzebbre mutató stratégiai elképzelései is a hauthista hatalmi előretöréssel kapcsolatban. Ilyenek az abszolút irányító szerep megszerzése az ország politikai vezetésében, s ennek társadalmi háttereként a zajdita (ötimámos) síita közösség minél szélesebb körű megnyerése az iráni politikai/ideológiai (anti-vahhábita, Szaúd-Arábia-ellenes) törekvések támogatására. Alternatívaként felmerülhet az északi országrész teljes birtoklása esetén annak leválasztása, esetlegesen az ország erősen konföderatív felosztása oly módon, hogy a hauthisták kezében marad az olaj-lelőhelyekkel rendelkező al-Dzsauf (al-Jawf) és a tengeri kijáratot biztosító Hadzsa (Hajja) tartomány. 

Ezek a hosszú távú stratégiai célok regionális törekvésekkel kapcsolhatók össze. Teherán szándéka Észak-Jemen Szaúd-Arábia-ellenes iráni politikai/katonai bázissá való átalakítása. Innen szervezhető lenne a délnyugat-szaúd-arábiai (Aszír/عسير‎ tartomány) síita lakosság támogatása és megszervezése Rijáddal szemben. Ez a törekvés összekapcsolódik Irán abbéli törekvésével, hogy szövetségi rendszerébe vonja és mozgósítsa a Szaúd-Arábiában élő valamennyi síitát, így a keleti parton (Keleti-tartomány, Eastern Province/الشرقية‎) élőket is. Hosszú távon ez Jemen teljes körű beépítése Irán Szaúd-Arábia-ellenes katonai szövetségi rendszerébe.

Egyébiránt az Alláh Segítői már beágyazódtak a regionális iráni katonai szövetségi rendszerbe: katonái előfordulnak az iraki és szíriai hadszíntéren is.

Mindezek az elképzelésekhez persze Rijádnak is van/lesz egypár szava. Mindenesetre a hauthista mozgalom nyomulásának újabb bizonyítéka a szervezet vezetője, Abdulmalik al-Hauthí a minap Szaadában tartott beszédében Abd Rabbuh Manszúr Hádí elnököt a korrupt rendszer legfőbb alakjának nevezte, s a jelenlegi politikai struktúra teljes felszámolására buzdított. Ugyanekkor az állami televízióban az Alláh Segítői szóvivője, Muhammad Abdusszalám ugyancsak kárhoztatva a korruptnak nevezett rezsimet, Irán pozitív szerepét hangoztatta az országban zajló átalakulásokban.

Az nyílt iráni segítség nem csak politikai szinten mutatkozik. Legjelentősebb a katonai támogatás, amelynek részeként az elmúlt hónapban – ugyancsak a helyi sajtó nyilvánossága előtt – érkeztek Szanaá-ba és Szaadá-ba a libanoni Hezbollah szakértői.

S nemcsak katonaiak. Jemeni politikai elemzők úgy látják, Teherán igyekszik a hauthista mozgalomból egy Hezbollahhoz hasonló jemeni szervezetet alakítani. Amelyben a katonai szárny mellett legalább olyan – ha nem nagyobb – hangsúly kapna a gazdasági-társadalmi intézményhálózat kiépítése. És a síita közösség ideológiai (át)nevelése. E törekvés célja az, hogy a jemeni síita (zajdita) közösségben az eddigi domináns irányzatot, a hádíját (الهادوية)háttérbe szorítva a dzsárúdíja (الجارودية) irányzatot tegye a legelterjedtebbé. Az előbbi áll - ideológiájában - a legközelebb a szunnita tanokhoz, míg az utóbbi a tizenkettes síitákhoz közelít. Jelenleg a jemeni zajdita társadalomban a többség a hádíja irányzatához tartozik de az iráni befolyás következtében a dzsárúdíja követőinek egyre nagyobb a tábora.

Egyszóval igen nagyszabású folyamatok zajlanak arrafelé is. Eddig is folyamatosak voltak s várhatóan növekednek majd a szaúdi ellenlépések. Rijád szövetségesei megtalálhatók a jemeni politikai paletta igen széles spektrumában. A „nem hivatalos” beavatkozás részeként pedig továbbra is ott van a szunnita szélsőséges csoportok támogatása. Köztük a jemeni al-Qáidáé.