A nagy polgárháború (1975-1992) idején Libanonban minden regionális és globális hatalom beavatkozott a küzdelmekbe. Az ország valóban egyedülállóan liberális társadalma és rendszere (s az erős központi államhatalom hiánya) nem vetett gátat e befolyásnak.  Ennek eredményeképpen jelen voltak a nasszerista és poszt-nasszeri Egyiptom képviselői, a jordán állam ügynökei, Izrael szövetségesei, Szíria emberei, a sah, majd a forradalom Iránjának helyi filiáléi, Szaúd-Arábia vahhabita sejtjei s még Líbia és Pakisztán is jelentős politikai szövetségesi hálózattal bírt. Hogy a nyugati hatalmakat, az Egyesült Államokat vagy a Szovjetuniót ne is említsem.

Nincs ezt másként most sem. Az amúgy egyedülállóan heterogén libanoni társadalomban mindenki felütötte a saját kis sátrát és benne sütögeti a pecsenyéjét. Lássunk erről a lacikonyha-rendszerről egy kis vázlatos áttekintést.

Szaúd-Arábia és szatellitái (elsősorban Katar) befolyása.

A szaúdi hivatalos ideológia, a vahhábizmus hatása két úton érvényesül: állami szintű és féllegális (részben NGO-s) támogatások révén.

A Szaúd-arábiai kormány támogatását élvező legfőbb szervezet a Szaad al-Harírí-vezette Jövő Irányzat تيار المستقبل. Ez alapvetően politikai, gazdasági és pénzügyi támogatás. Ennek révén a Jövő Irányzat széles körű oktatási, egészségügyi, szociális intézményhálózatot tart fenn szaúd-arábiai támogatással, amely pótolja a gyenge libanoni állam hiányzó szolgáltatási és redisztributív funkcióit. Ezen keresztül Szaúd-Arábia bírja a szunnita közép- alsó-közép osztály és a szegények jelentős részének nem elhanyagolható támogatását. A Jövő Irányzaton át így érvényesül a szaúdi hatás Nyugat-Bejrútban, Észak-Libanonban (Tripoli szekularizáltabb középosztálybeli negyedeiben, mindenekelőtt a kikötői negyedben, az al-Mínában), valamint Szajdában, és a Bardzsa-Shím övezetben (Iqlím al-Kharrúb).

A szaúd-arábiai nem kormányzati, vallási szervezetek, főként alapítványok támogatása révén a libanoni szélsőséges iszlamista szunniták körében is jelentős a radikális iszlamista (vahabita, szafita) befolyás. A Jövő Irányzat eddig többször is felhasználta ezeket a csoportokat politikai riválisaik kiszorítására. A tripoli események arra utalnak, hogy a szalafita mozgalmak kezdenek önjáróvá lenni, ami gondot okoz a Harírí-erőknek.

Ezek a radikális iszlamista erők további két csoportba sorolhatók: A libanoni csoportok működési területe alapvetően Észak-Libanon, társadalmi bázisuk pedig elsősorban a Tripolitól keletre húzódó hegyvidéki al-Danníjé környéke. Ezek csoportosulások zömét a 2007-es Nahr al-Bárid-i összecsapások során a libanoni fegyveres erők felszámolták ugyan, sejtjeik azonban szórványokban továbbra léteznek al-Danníjé vidékén, illetve Tripoli Abú Szamrá és Báb al-Tabbána negyedeiben. Ezek kapcsolatban állnak más, az al-Qáida-hálózathoz tartozó csoportokkal s újabban az Iszlám Állammal is.

A különböző palesztin csoportok alkotják a radikális iszlamisták másik részét.  Afganisztánt megjárt, az al-Qáidához köthető személyek által szervezett, majd vezetett csoportok a palesztin menekülttáborokban, mindenekelőtt a dél-bejrúti Burdzs al-Barádzsné-ben és a Szajda melletti Ajn al-Halvá-ban aktívak. Ezek a néhány százfős csoportok illegalitásban vannak ugyan, de a libanoni állami szervek tudtával működnek Ajn al-Halvá-ban. A tripoli események alatt mozgás történt Tripoli, Ajna l-Halva és Szíria között. Ezek a ’Asbat al-Anszár, az ’Asbat al-Núr és a Dzsund al-Sám.

Általánosan elmondható, hogy az utóbbi években a táborokbeli Fatah-erők visszaszorították e szalafita csopotok működését, de ezzel együtt továbbra is léteznek, a tripoli események alatt azonnal aktivizálódtak és kapcsolatba léptek a tripoliakkal valamint a Szíriában működő szalafita csoportokkal s legutóbb az Iszlám Állam szervezetével is.

Irán szövetségesei.

Közvetlen és kizárólagos hatása a Hezbollah حزب الله politikájára van, amely minden stratégiai lépését egyezteti Teheránnal. Irán támogatásával kezdődött meg az utóbbi időszakban a Hezbollah új Libanon-stratégiájának megvalósítása. Ennek keretében növelték befolyásukat Közép- és Észak-Libanonban. (Keszruán és Dzsubajl/Büblosz síita falvait bevonták egy egységes információs és védelmi hálózatba és összekapcsolták egyrészt az Észak-Bekaa-ban működő Hermel-i központtal, valamint a tripoli alaviták körében kiépített Dzsabal Muhszin-i központtal. Ezért fontos a Hezbollah számára a tripoli pozíciók megőrzése – lásd: ragaszkodása, hogy a kormány és a hadsereg ne számolja fel a Dzsabal Muhszi-i alavita (fegyveres) csoportokat és inkább az ellenlábas iszlamistákra koncentráljon. Ugyanis a szír rezsim bukása és/vagy a dzsihádisták tevékenységének libanoni eszkalációja Tripoliban jelentős pozícióveszteséggel járhat a Hezbollah számára.)

A Hezbollahon mellett erős iráni befolyás érvényesül a síita szervezet észak-libanoni szunnita szövetségese, az Iszlám Munkafront جبهة العمل الإسلامي munkájában.

Szíria ereje.

A szíriai események bármely kimenetele súlyos hatással lehet a libanoni politikai viszonyokra, ugyanis a szomszéd ország befolyása Libanonban a politika, a gazdaság és a társadalmi/családi kapcsolatok területére is kiterjed. .

A politikai életben valamennyi felekezetben megtalálható a szír befolyás.

A síiták körében korábban a fő szövetséges az Amal-mozgalom حركة أمل volt, amely a Hezbollah polgárháborús részvétele következtében legutóbbi időben történt damaszkuszi felértékelődéséig a legerősebb szír befolyás alatt álló politikai szervezetnek számított. Különösen Nabíh Berrí-nek vannak szoros személyes kapcsolatai a szíriai politikai-katonai elitben. Ez a kapcsolatrendszer különösen erős volt a szír katonai jelenlét idején, mindenekelőtt a helytartókkal, Gází Kana’án-nal és Rusztem Gazzálá-val és a volt elnökhelyettes, Libanon-felelős, jelenleg franciaországi emigrációban élő Abdulhalím Khaddámmal. A 2005-ös szír kivonulás óta is erősnek mondható Berrí szíriai támogatottsága, ugyanis az Amal Damaszkusz számára sokkal inkább megfelelő síita szervehzet az Aszad-rezsimhez hasonló szekularizmusa miatt, mint a vallásilag aktívabb és teljes mértékben Iránhoz kötődő Hezbollah. Mivel Berrí – mint a parlament 1992 óta hivatalban lévő elnöke – a libanoni pártpolitika nagy közvetítő személyisége, rajta keresztül folyamatos a szír rezsim befolyásának további érvényesítése a bejrúti parlamentben.

A Hezbollah erős kapcsolatrendszerrel rendelkezik a szíriai katonai vezetőkön és a vezető alavita klánokon keresztül.  A szír vezetőket a Hezbollahhoz az Irántól való függés, a közös ellenség, Izrael léte és a mindkettejük kezében fontos bel- és külpolitikai ütőkártyaként szereplő radikális palesztin szervezetekhez való szövetségesi viszonyuk köti. Ugyanakkor az ideológiai közös halmaz szűk. A Hezbollah számára azonban Szíria stratégiai fontosságú mint szárazföldi szállítási útvonal, potenciális kiképzési terep, és szükség esetén potenciális visszavonulási és /vagy új front-nyitási terep (Golán-fennsík).

A szíriai kormányzatnak a drúzok körében is vannak szövetségesei. Mindenekelőtt a legjelentősebb politikai erő, a Haladó Szocialista Párt الحزب التقدمي الاشتراكي‎. Vezetőjének, Valíd Dzsumblatnak a viszonya ugyan mindig kétértelmű a szír vezetéshez, de nem hagyhatja figyelmen kívül, hogy a libanoni drúz közösség önjelölt vezetőjeként csak úgy érvényesítheti akaratát a teljes drúz lakosság körében, ha az erős szíriai (Dzsabal Drúz/Dzsabal Haurán, Buszrá, al-Szuvajdá’, Dar’á) családi kapcsolatokkal rendelkező nyugat-bekaa-i (Rasájá, Hászbajá) drúzokkal is jó viszonyt tart fenn. Ehhez pedig a szíriai vezetéssel való folyamatos egyeztetés szükséges.

Az Aszad-rezsim másik libanoni drúz partnere, a Libanoni Demokrata Párt الحزب الديمقراطي اللبناني. Ennek irányítója Talál Arszlán hagyományosan Szíriához, illetve a Hezbollahhoz  kötődik. Ennek ellenére a másik két drúz vezetővel (Dzsumblat, Vahháb) szemben kevésbé vannak averziói a Nyugattal szemben. (Ennek oka többek között a családi tradícióban és amerikai tanulmányaiban keresendők.)

Damaszkusz harmadik számú drúz szövetségese az Arab Egység Párt تيار التوحيد اللبناني. Vezetője (és tulajdonképpen egyetlen jelentős személyisége) Vi’ám Vahháb, a nyugat-bekaa-i drúzok Szíriához legközelebb álló személyisége.  A felekezet vezetői közül ő áll a legközelebb Szíriához és róla mondható el a leginkább, hogy Damaszkusz befolyása alatt lévő politikus. Ugyancsak ő közöttük a leginkább Izrael és Nyugat/Egyesült Államok-ellenes vezető. Jelenleg a legfőbb közvetítő a szíriai vezetés és a Hezbollah kivételével valamennyi Szíria-szövetséges libanoni erő és személyiség között. Hetente több alkalommal tart konzultációkat Damaszkuszban, s továbbra is gyakran találkozik Bassár al-Aszad elnökkel is.

A szíriai kormány szövetségeseit megtalálhatjuk a szunniták körében is. Ilyenek Umar/Omar Karámí és a hozzá közel álló észak-libanoni, főként tripoli politikai-gazdasági körök. A Tripoli/al-Kúra/al-Szfíré/al-Mníjé/Akkár régió ugyanis gazdasági és családi szálakkal erősen kapcsolódik a közép-szíriai területekhez (mindenekelőtt Homsz és Hamá vidéke, illetve partvidék déli városaihoz – Tartúsz/Banjász) és itt él a libanoni alavita kisebbség túlnyomó része, amelyek a szír vezetés folyamatos támogatását élvezik.

A keresztény kisebbséget kivételezett helyzetbe hozó Aszad-rendszer szövetségeseit a libanoni felekezetben is megtalálhatjuk. A két legjelentősebb szövetséges szervezet az al-Maradaالمردة, amely Szulajmán Franzsijé vezette erő Észak-Libanonban. Erős szír befolyás alatt áll és a keresztény politikai erők közül a legszorosabban kötődik a szír vezetéshez.  Saját fegyverarzenállal rendelkezik, és folyamatosan egyeztet a szír vezetéssel, illetve a Hezbollahhal. Közös tripoli szövetségesük: az újonnan kiépített észak-libanoni szunnita Iszlám Munkafront.

A másik, de nagyobb, mondhatni országos kiterjedtségű szervezet a Szabad Hazafias Mozgalom التيار الوطني الحر. Vezetője, Michel Aún/Aoun alapvetően azokat a közép- és dél-libanoni keresztényeket képviseli, akik vagy hagyományos családi kötelékeik révén, vagy az ország geopolitikai helyzetéből adódóan működnek együtt Szíriával. Aoun jelenlegi politikájára is befolyást gyakorol a szír vezetés, de ez a szövetség pillanatnyi érdekeken alapszik: a Hezbollahhal való szövetség garancia Aoun számára, hogy a legbefolyásosabb keresztény politikai erőként lépjen fel. Nem titkoltan azzal a szándékkal, hogy ez juttatja majd a köztársasági elnöki székbe.