Ankara sötét lóként szerepel az Iszlám Állam (IS) körüli nemzetközi sakkjátszmában. Az kétségtelen, hogy a Szíriában harcoló iszlamista erők (most valemennyi, korábban és jelenleg is jelentősebb szerepet játszó szervezetre gondololok a Nuszra Fronttól a Szíriai Szabadjaiig) nemzetközi kontingense számára a fő bejutási útvonal Délkelet-Törökországon át húzódott (részben a Antakya-Aleppó, részben a Gaziantep-Manbidzs korridorokon keresztül), a török vezetés Iszlám Államhoz való viszonya már minimum kérdéses.
Az IS erősen támadja az északkelet-szíriai kurdokat is, ami nem biztos, hogy Ankara ellenére való cselekedet. Azonban az elmúlt hónapokban több esemény is arra mutat, hogy az IS nem disztingvál: három hónapja 49 török diplomatát raboltak el és a szabadonbocsátásukról szóló tárgyalások mindeddig nem vezettek eredményre.
Lehet, hogy ez az IS részéről történő zsarolás áll amögött a kis mínuszos hír mögött, miszerint 8 IS-vezető érkezett a dél-törökország Sanliurfa egyik kórházába, ahol egészségügyi ellátásban részesülnek - a török állam finanszírozásában. Köztük van a szervezet egyik Bagdádí-hoz (aka Ibrahím kalifa) közeli biztonsági szolgálati vezető is, aki augusztus 20-án bal lábát vesztve súlyosan megsérült.
Törökországot egyébiránt folyamatosan az kritika éri, hogy a fegyveresek bejuttatása (vagy legalábbis a csempészútvonalak felszámolásának hiánya) mellett a szélsőségesek fegyverutánpótlásában is aktív vagy célzottan passzív szerepet játszik.
Az kiviláglik, hogy miután Ankara számára kedvezőtlenül alakult a szíria helyzet (azaz az Aszad-rendszer nem omlott össze az elvárt gyorsasággal), most valamiféle kármentesítésben bízhat csak. Ez pedig az egyre erőteljesebben öntudatra ébredő kurd közösség meggyengítése lehet. Ezzel összefüggésben Törökországban lila hajat kaptak attól a hírtől, hogy a német kancellárasszony bejelentette: feggyvereket szálítanak a kurd erőknek - úgymond az IS elleni sikeresebb ellenálás érdekében. A török sajtó ezt követően arről értekezett/zik, hogy mi lesz, ha ezek a fegyverek - a német fogadkozások ellenére mégis - a Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) erőinek kezébe kerülnek.
Ankara számára azonban a fő probléma nem is a mumus PKK. Az aármilyen (köztük német) fegyverek kurd kézben léte mindenképpen veszélyforrás. Az IS-tel való kacsingatás ilyen olvasatban nem is tűnik egyszerű szemrángásnak.
P.s. Az e heti Magyar Narancsban van egy kis írásom az Iszlám Államról, amint lehet majd, idelinkelem.
